Pénz, politika, maszlag

Szóval ez a Slota, mikor fiatal volt, szabad szájú és garázda, emigrált Ausztriába, kocsikat tört fel és lopott, de elunta és visszatért Csehszlovákiába. Kár, kár. (Külföldiül: car, car.) Négyen szöktek át 1971-ben, de a fiatal Slota fiatalon összeveszett a többiekkel, mert ő tankot akart lopni és Budapestre menni, a többiek meg még nyugatabbra autóval. Ausztrián át tankok nem közlekedhettek, mert az ország semleges, ezért mérlegelni kezdte, Nyugaton marad-e, gazdag lesz, méregdrága kocsijai lesznek (egy Chrysler Viper, például, az a kedvence) vagy akár egy kisrepülőgépe. Vagy pedig hazajön, és huszonöt év múlva ő lesz az SNS elnöke. Már tudjuk, rosszul döntött, de hát utólag könnyű okoskodni.

Elévült ez már rég, mint a 71-es év, és nézzünk tükörbe, fiatalon ki nem lopott kocsit külföldön, ha jól emlékszem, még én is. Nem ez a baj Slotával, hanem hogy csak egymillióért lehet rá azt mondani, hogy fasiszta.

Na de ne tereljük el ezzel a figyelmet az SDKÚ válságáról – ahogy figyelmeztette a nyilvánosságot az SNS.

Az SNS most étkezési utalványokban utazik – ebédjegy a nép nyelvén. Egy kormányellenes sajtótermék kiderítette, hogy az SNS által irányított minisztériumok és intézmények újabban rendre csakis egy bizonyos étkezési jegyeket kibocsátó társasággal kötnek összességében milliárdos szerződéseket, az állami pénzből, a konkurencia nem is tud a pályázatokról. Ha egy állami alkalmazott megebédel, azzal se magát, hanem a politikusokat hizlalja. És így szépen sorra vehetnék az összes minisztériumot és az élet összes területét, emlékezünk, hóeltakarítás és kaszálás a hadseregnél, takarítás Tomanovánál stb., stb. A kulcskérdés: ki juthat milliárdos állami megrendelésekhez? Lassan lejár az összes, előző kormány által kötött szerződés, lehet pályáztatni, jöhetnek a mi embereink. Erről szól a politika.

Na de ne tereljük el ezzel a figyelmet az SDKÚ válságáról. Lassan lejár az összes, előző kormány által kötött szerződés, és elesik a forrásoktól az SDKÚ holdudvara. Az utolsó mentsvár Pozsony, ahol az önkormányzatokban erős a párt. Hogy csak egy tételt vegyünk, egyáltalán nem mindegy, ki szállíthat évi több száz millióért mondjuk, gumiabroncsokat a tömegközlekedési vállalatnak. És így szépen sorra vehetnék az élet összes területét. Az állami megrendelésektől elesett holdudvar most megpróbál Pozsonyban teret nyerni, de hát a fővárosiak se hülyék. Hát ezért a nagy palotaforradalom, lázadás Dzurinda ellen, meg a megye összes SDKÚ-alapszervezetének feloszlatása. A többi maszlag.

Robert Fico szerint ilyen korrupt, klientúrára építő, haszonleső az összes, de az összes párt, kivéve egyet – a Smert, a szociáldemokrata szentek pártját. Persze, akad néha olyan kellemetlenség, hogy egy smeres államtitkár neve felbukkan egy földügylettel kapcsolatban. Ilyenkor azonban elég, ha Robert Fico kijelenti, a Smer bármely tagjának tevékenysége sem hozható összefüggésbe magával a Smerrel – és kész. Szabadidejében akár maffiózó is lehet, de a Smer patyolattiszta – Fico elmélete szerint.

Viszont itt van ez a smeres Glváč államtitkár és a földügylet. Elmesélhetem azt is, hogyan működik a földalap. A nyilvántartásból ki kell keresni néhány szerencsétlen egykori földtulajdonost, aki már 18 éve vár arra, hogy mozduljon valami az ügyében. El kell neki magyarázni, ebben az életben nem fogja kivárni, hogy visszakapja a földjét, de lehet segíteni a dolgon, mindent villámgyorsan elintéznek helyette, ha a területet rögvest eladja ennek meg ennek a vállalkozónak. Persze olyan restituenst kell keresni, aki eredeti földjét nem kaphatja vissza, mert gyár áll ott vagy kőhalom, mert tönkrement a gyár. A pótföldet minél közelebb kell kimérni Pozsonyhoz, a tulajdonos megkapja eredeti földjei értékét, a Glváč-ügyben ez másfél millió volt, viszont az új parcellák valódi értéke körülbelül 500 millió. Van miből osztozni. Ugyanez volt a forgatókönyv Veľký Slavkov esetében, amely miatt Fico kirúgta a HZDS-es Jureňa földművelési minisztert. A Glváč-féle restitúciót 2004-ben ütötték nyélbe, amikor a földalap és a földművelési minisztérium élén is az MKP jelöltje volt. Most mindkettő kijelentette, nem volt tudomása az ügyről. Ha nem volt, hát nem volt. Honnan is lett volna, igazán nem várható el, hogy mindenről tudjanak, azt meg csak én tudom, hogyan működik a földalap.

Mečiar visszatért a mečiarizmus bölcsőjéhez, Aranyidára, ahol 15 éve övéi közt elmondta lehengerlő beszédét. Most két játék úthengert tologatott maga előtt az asztalon, olyan kicsit félhülyén vigyorgott, ábrándozva: Hej, micsoda fickó voltam én.

Négy képviselőjének távozása után a KDH mártír maszkot öltött, és Radičovával foglalkozik. Audienciára hívja, hogy kifaggassa, megfelel-e közös ellenzéki elnökjelöltnek, szedett-e például valaha fogamzásgátló tablettát. Ha igen, akkor nem. E tekintetben Gašparovičnak tényleg nagyobb esélye van.

És most néhány könnycsepp Tibetért.

Világszerte több politikusnak megfordult a fejében, hogy sürgősen tenni kellene valamit, például a sportolók bojkottálhatnák a pekingi olimpiát. És Tibet egy csapásra szabad lesz. Hát ezért edzettek vagy doppingoltak négy évig, vesszen kárba a sok anabolikus szteroid? Fordítva kellene ezt csinálni, a sportolók szólíthatnák fel a politikusokat, hogy bojkottálják Kínát. Persze ez lehetetlen, már csak azért is, mert a világ összes kormánya szívesen meneszt Kínába szájtáti delegációt, ott az a nagy fal meg a nagy gazdaság. Kína megkerülhetetlen, ugyebár. Ki tudna választást nyerni ezzel a jelmondattal: Ne vásároljon kínai terméket!

Nem erről szól a politika.