Palesztin tragikomédia

Csupán egy napig lehetett remélni, ha az izraeli–palesztin válság rendezésében nem is, de legalább a palesztin belháború ügyében történhet némi előrelépés. Húsvétvasárnap az volt a jó hír, hogy jemeni közvetítéssel végre tető alá hoztak egy megállapodást a Hamász és a Fatah között a palesztin egység helyreállításáról. Ali Abdullah Szaleh jemeni elnök saját fontosságát növelendő rögtön sürgette, a Szanaái Nyilatkozatot az Arab Liga e heti csúcsértekezletén nyilvánítsák e pánarab szervezet közös rendezési tervének. Nemcsak neki kellett csalódnia.

Pedig első olvasatra is volt ebben a tervben valami, még akkor is, ha az ember a részletekbe belegondolva rögtön érezte: kizárt, hogy ezek a főszereplők, ezek az emberek hajlandóak és képesek lennének akár a legésszerűbb önzetlenségre is. Ami ésszerű a javaslatban: 1. A Gázai övezetben vissza kell térni a 2007 júniusa előtti helyzethez. A szélsőséges Hamász akkor verte ki onnan az Abbász palesztin elnökhöz hű Fatah embereit, és ragadta magához a teljhatalmat. 2. Tartsanak előrehozott választásokat a palesztin területeken (Gáza+Ciszjordánia). 3. Politikai beavatkozástól mentesen szervezzék át a palesztin biztonsági szolgálatokat a Palesztin Hatóság és egy palesztin egységkormány irányítása alatt. Nos, ez utóbbi volt a legproblematikusabb, senki sem hihette, hogy a Hamász vagy a Fatah egyszerűen leszereli – vagy legalább bedobja a közösbe – saját fegyvereseit. Hiába tudja mindenki, hogy e nélkül nem lehet előrelépni.

Pár órával később jött az első hidegzuhany. Kiderült, a szokásos forgatókönyv érvényesült: a felek teljesen másként értelmezték azt, amiben megállapodtak. Kár belemenni a részletekbe, amelyek csak az igazán bennfenteseket tudják izgatni. És alig aludtunk egyet minderre, jött a még hidegebb zuhany: Ahmed Korei volt kormányfő, jelenleg az Izraellel folytatott párbeszédet vezető főtárgyaló azt mondta, a Fatah csak tévedésből írta alá a Szanaái Nyilatkozatot. Történt ugyanis, hogy al-Ahmed, aki Jemenben a Fatahot képviselte, az aláírás előtt felhívta telefonon Abbász elnököt, hogy tanácsot kérjen tőle. De Abbász éppen Dick Cheney amerikai alelnökkel tárgyalt, és nem figyelt oda. Ezért történt a félreértés.

Szót sem érdemelne az egész, ha nem tükrözné halálpontosan, mennyi esélye van az egész közel-keleti rendezésnek. Bush álmának, hogy ez még az ő elnöksége alatt, tehát idén megtörténik. A tavaly novemberi, reményteljes annapolisi nemzetközi konferencia óta romlott mind a palesztinok közötti, mind az izraeli–pa?lesz?tin viszony. A Gázai övezetben tovább mélyül a humanitárius válság, a teljes kilátástalanság miatt gyerekek tízezrei válnak nagyon gyorsan nem felnőtté, hanem egyre radikálisabb fegyverérett kamaszokká. Egy új amerikai elnöknek még nehezebb dolga lesz, hiszen a helyzet nem a béke, hanem egy olyan új közel-keleti háború irányába fejlődik, amelyben a felek majd újra akarják osztani a gyűrött lapokat.