Övön alul, telibe

Európa, a hagyományos, lassan fejtetőre áll, s talán csak azért nem vesszük észre, mert mi már régóta ebből a szögből szemléljük a világot. Kellett hozzá egy francia elnökválasztás Le Pennel, meg az, hogy Hollandia, „a politikai türelem és a társadalmi béke idilli szigete” a Pim Fortuyn-gyilkossággal „elveszítse ártatlanságát”. A mai holland parlamenti választások előtti utolsó felmérés szerint Fortuyn pártja (PFL) a második legerősebb párt lehet. Érdekes a tendencia: a korábban szélsőségesként emlegetett politikust a halála után és azzal párhuzamosan, ahogy a PFL népszerűsége nőtt, elkezdték lakkozni, s a jelző populistára enyhült. Előre kivédendő a vádakat, ha a szélsőjobb kormánytényezővé válna, mint Ausztriában vagy Olaszországban. Ami azért érdekes, mert az utóbbi hetekben a nyugat-európai politika lekoppintotta a keleti mintát. Egymásnak estek a baloldali és a jobboldali erők, egymást vádolják a szélsőjobb előretörése miatt. A baloldal felrója a konzervatívoknak, hogy kihasználják a szélsőjobb előretörése miatti aggodalmakat, s populista módon átveszik a szélsőjobbos retorikát. A jobboldal pedig azt veti a szocialisták és szocdemek szemére, hogy homályos ideológiai megfontolások miatt, álliberális jelszavak mögé bújva elsumákolták az olyan közérdekű problémák hatékony kezelését, mint a bevándorlás és a közbiztonság. S a vita kezd épp oly hangnemet megütni, mint a lengyelországi, majd a magyarországi kampány során, s amilyen most Csehországban, majd Szlovákiában várható. Ráadásul Európában egyre érzékenyebben rezonál a közel-keleti helyzet is, itt övön aluli ütést mért a rendezési reményekre, az amerikai tervekre a Likud. Ettől várhatóan új erőre kap a palesztin terrorizmus, s amint Brüsszelben nyilvánvaló lett, hogy hat EU-ország befogadná a 13 palesztint, a jobboldal azonnal ellentámadásba lendült, mondván: már másra sincs szüksége Európának, mint a palesztin terroristákra! A hollandiai, a júniusi francia és a szeptemberi német választások miatt még jó ideig eltarthat a nyugat-európai jobboldal és baloldal háborúja, hiszen igaznak látszik a tétel, hogy a politikusok csak azt követően kezdenek el ésszerűen viselkedni, miután minden egyéb lehetőséget kipróbáltak. Az ésszerű magatartás csíráját hordozta Gerhard Schröder és Tony Blair vasárnapi megbeszélése. Igaz, ahogy tőlük illik, keményen elverték a port a jobboldalon, de azért kínáltak egy jó ötletet: a bevándorlás, a közbiztonság stb. problémáinak megoldása érdekében fogjanak össze a baloldali és a konzervatív erők. Nyilvánvaló, hogy ez csak összeurópai mértékben, az uniós kereteken belül lehetséges. Nos ez jelentené a hagyományos európai politikai struktúrák fejreállítását. Az említett társadalmi jelenségeket egyszerre kell országos szinteken és uniós szinten kezelni. És jó lenne mielőbb konszolidálni az EU-ban a helyzetet, hogy aztán mi is bevihessük oda zűrzavaros állapotainkat. Ezt oldják meg, ha tudják.