Összemosódások

Tovább erősödött az európai jobboldal és némileg előretört a szélsőjobb – ekképp lehetne összefoglalni a szerdai hollandiai választások lényegét, bármilyen kormány alakuljon is az elkövetkező hetekben. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert sokan szívesen összemossák a fogalmakat, a jobboldalt és a szélsőjobbot, különösen kampányidősza-kokban. Kitapintható volt ez a szándék a legutóbbi Schröder–Blair találkozón, amit részben az is magyaráz, hogy Németországban ősszel választások lesznek, a szociáldemokrata kancellár kabinetjének népszerűsége pedig egy tegnap közzétett felmérés szerint a mélypontra zuhant. Hogy a példa egyszerű legyen: Ausztriának jobboldali – sok szempontból kifejezőbb a konzervatív jelző – kormánya van, ennek részét képezik ugyan a szélsőséges Haiderék, de a meghatározó erő Schüssel néppártja. Ugyanez érvényes arra, ami Itáliában van.

Ami Hollandiát illeti, már csak a választási rendszerből adódóan is – nincs parlamenti bejutási küszöb – sokféle koalíciókötés lehetséges, eddig is sokszínű szövetségek születtek, s a pártok nagyon jól megfértek egymással. Ezt az ország eredményei bizonyítják, meg az, hogy Hollandia a stabilitás, a társadalmi béke szigetének számított. A leköszönő Wim Kok kormányát is egy szociáldemokrata, egy jobbközép liberális és egy balközép párt alkotta. Valószínű, hogy az új kormány vezető ereje a 150 fős parlamentben 41 mandátumhoz jutott kereszténydemokraták (CDA) lesznek, minden más a jövő zenéje. Hollandiában normálisnak számít, hogy a koalíciós tárgyalások 2-3 hónapig is elhúzódhatnak. Vannak szakértők, akik szerint a „populista” Pim Fortuyn meggyilkolásával és pártjának előretörésével kiszámíthatatlan folyamatok indultak el a politikai mezőnyben, ezért egy ingatag koalíció létrejötte estén az újabb idő előtti választásokat sem tartják kizártnak. Érdemes még röviden visszatérni Fortuynékra és a szélsőjobbra. Térhódításuk okaként mindenki azt hozza fel, hogy a hagyományos pártok nem tudták kezelni a társadalmat élénken foglalkoztató gondokat, mint a biztonság, a bevándorlás, a globalizáció hatásainak kivédése. Kevesen gondolnak a választói magatartást befolyásoló lélektanra. Világjelenség, hogy a hagyományos jobboldal és baloldal elveszíti régi arcát, a jobboldaliak kormányerőként egyre több „baloldali vívmányt” építenek be szociálpolitikájukba, a baloldali kormányok pedig a világgazdasági helyzet, a globalizációs hatások miatt kőkemény piacgazdasági intézkedésekre kényszerülnek. Ezért a kormányzással általában elégedetlen választó nem lát közöttük különbséget, márpedig mindenképpen változást akar. Ilyen esetekben arathatnak azok a pártok, amelyek markánsan meg tudják magukat különböztetni. De azért nem kell megijedni, a francia összefogás bizonyítja, hogy a demokratikus alapértékek a döntő többség számára fontosabbak a pártmeznél.