Önösszeszedés

Megkérdeztem egy csallóközi polgármestert néhány nappal a legutóbbi helyhatósági választások előtt, hogy ő miért nem kampányol. – Az eltelt négy esztendőben igyekeztem rászolgálni a helybeliek bizalmára. Ezért most csak kampányzáró beszélgetést hirdettem, ahol számba vesszük, hogy mi sikerült, mi nem, s főleg azt, hogy merre, miként tovább – hangzott a válasz. Újraválasztották őt, s azóta már Egyházkarcsán körvonalazódtak a helyi lakosok számára újabb munkahelyeket teremtő ipari park tervei. Van már beruházó, kellő számú érdeklődő. Ha minden engedélyt, egyéb dokumentumot sikerül beszerezniük, akkor kora tavasszal indulhat az építkezés. A Kassához közeli Kenyhecen már letelepedett és tovább terjeszkedik egy amerikai multicég, ugyancsak jórészt a polgármester és az önkormányzat célirányos erőfeszítéseinek köszönhetően. Reményteljes terveket szőnek a Bodrogközben is, Királyhelmecen főleg az új polgármester és csapata, Kistárkányban ugyancsak az önkormányzat tagjai és más lelkes lokálpatrióták szeretnék feléleszteni a néhai Tisza-kertet, hogy akár csak sok évtizeddel ezelőtt, ismét megélhetést, emberibb életet nyújtson a rátermett és ismét tettvágytól buzogó falubelieknek. Sok száz hasonló dél-szlovákiai példa igazolja, hogy mind több helyen ismerik fel: állami sült galambok már többé sosem repülnek a szájukba, ezért igazodnak a mai helyzethez, amelynek a lényege: segíts magadon, talán a megye, esetleg a minisztérium, mi több: az Európai Unió is megsegít, ha életrevaló ötlettel és jó szakmai szintű pályázattal rukkolsz ki. Mindezt leírni, hangoztatni természetesen összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint valóra váltani. Főleg akkor, ha a Dzurinda-kabinet nem teljesíti alapvető kötelességét: mert nem teremt kellő politikai, társadalmi légkört és jogi keretet a jó elképzelések valóra váltásához. Aki csak egy kicsit is nyomon követi a belpolitikai eseményeket, az bőven tud elkeserítő és felháborító példákat mondani. Tucatjával. Emiatt is vontatottan araszol előre a közigazgatási reform: olykor csak újabb és újabb feladatok zúdulnak odafentről, miközben az új törvények és főleg a pénzek rendre késnek. ĺgy aztán sok önkormányzat stratégiai célok helyett kénytelen tüneti kezeléssel foglalkozni. Mostanság leginkább azzal, vajon miből fizessék a helyi iskola villanyszámláját, rövidesen pedig a fűtést. Ebben a helyzetben különösen fontos a tájékoztató és az eligazító szó, amelyet a déli országrészben elsősorban a Magyar Koalíció Pártjának vezetőitől, kormánytagjaitól várnak. Ők is példát vehetnének azoktól a polgármesterektől, akik nem a megbízatási időszak legvégén igyekeznek a választópolgárok bizalmát elnyerni, hanem négyesztendős munkával. Vissza kellene hát térniük ahhoz a jó szokásukhoz, hogy az említett személyek rendszeresen találkoznak és eszmecserét folytatnak egy-egy régió polgáraival. Nem csak a választások évében. Lenne mit hallgatni, lenne miből okulni. Nyilván lenne mit mondaniuk is. Például – Hofival szólva – arról is, hogy odafenn azért dolgoznak. Példa erre javuló brüsszeli bizonyítványunk, amely az MKP kormánytagjainak és szakértőinek a sikere is. Azért is fontos az egymásra figyelés és együttgondolkodás, mert eredményesebb lehetne településeink, kis térségeink és régióink önösszeszedése, amely kellő alapot és távlatot teremthet ahhoz, hogy talpon maradjunk az uniós országok gazdasági és szellemi versengésében.