Nyomás az Unióba!

De talán néhány dologra nem árt emlékezni, hogy ugyanazokat a hibákat ne kövessük el újra. Az egyik ilyen jelentős memóriazavarra a rendszerváltozás utáni eufória elmúltával figyelhettük fel. Az aktuális eseményeket boncolgatva egyre gyakrabban találkoztam a „kommunizmusban azért csak mindenki jól élt” konklúzióval, ami viszonylag fiatal korom ellenére mindig megrendített. A kommunizmus nyújtotta kvázi-létbiztonság tényén elnosztalgiázva teljesen feledésbe merülnek azok a tények, amelyek miatt most nem ott tartunk, mint az osztrák sógorok, hanem csak zárkózgatunk. De ugyanúgy elfeledkezünk a megaláztatásokról, a kiskirály pártvezérekről, a mindent amortizáló orosz hadseregről, a társadalmi degeneráltságról, amelynek következményeit még valójában ma is nyögjük.

Pár hónappal ezelőtt egy másik emlékezetkiesés tűnt fel egyre gyakrabban. A május elsejei csatlakozás felé haladva egyre több euroszkeptikus véleménnyel találkoztam. A felvidéki magyarság mintha elfeledkezett volna az európai integrációt megelőző mečiari évekről, Slavkovská miniszter asszony iskolarendszerünkkel való „törődéséről”, de akár Koncoš úr „bátorító” szavaira is gondolhatunk a későbbi vitézek soraiból.

Éppen ezért felvidéki magyarként ne csupán a gazdasági előnyökre vagy hátrányokra gondoljunk! Ne feledkezzünk meg azokról a demokratikus értékekről, amelyek a csatlakozási folyamat során kerültek a szlovák politikai életbe. Azokról a kisebbségi jogokról, amelyeket ma természetesnek tartunk, de akkor, amikor a bátorkeszi vagy a búcsi iskolaigazgatókért izgultunk, korántsem tartottunk olyan természetesnek. Közvetett módon az uniós csatlakozás az MKP kormányba kerülését is elősegítette. E párt politikájához mindenkinek van hozzáfűzni valója, de tagadhatatlan, hogy a magyar kisebbség helyzetét jobbra fordította.

Talán ezért fontos a hétvégére félretenni euroszkepticizmusunkat, hiszen az EP választásokon igen is fontos dolgokról fogunk szavazni. Kisebbségben élve a politikai dimenziók behatárolódnak és átrajzolódnak. Nagy luxus a széthúzás, a megosztottság. Azt is tudjuk, hogy kisebbségi magyarként soha nem fogunk kormányt alakítani. Legfeljebb részt venni benne, ahol az alkupozíciónk erőssége értékes előnyöket hozhat számunkra. A széthúzást különösen megbosszulja az uniós élethelyzet, ahol a lobbizásra és az érdekképviseletre épül a döntéshozatal. Nekünk, magyaroknak fontos volna végre tanulni azokból a hibákból és XX. századi megrázkódtatásokból, amelyeket a gyenge érdekképviseletünknek és a széthúzásnak köszönhettünk. Ezért fontos, hogy részt vegyünk a hétvégi EP szavazáson és támogassuk azokat a képviselőket, akikről úgy gondoljuk, hogy megfelelő módon biztosítanák képviseletünket.

A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára