„Nyitom, nem nyitom”

„Nyissa ki az ajtót!” – kiáltja egy férfi. – Nem nyitom! Előírás! – ordít vissza a sofőr. Mindez a legalább tizenöt perce egy helyben álló városi autóbuszon történt. Az utasok idegesek, az órájukra pislognak, elkésnek a munkából. Két járat kimaradt, ez meg ötperces késéssel indult. Most pedig nem mozdul. Ember ember hátán. Piszok meleg van. Az ablakok bezárva. „Nyissa ki az ajtót! Inkább megyek gyalog!” – hallatszik hátulról. – Nem nyitom. Menet közben nem lehet – ismétli a buszsofőr. Mire visszadörmög egy bácsi: „De hiszen negyed órája állunk.” Néhányan a fejüket csóválják, levegő után kapkodnak, az elöl állók nyugtatgatják a többieket: a sofőr nem tehet róla, javítják az utat, csak egy sávban haladhat a forgalom. Ezért alakult ki ekkora közlekedési dugó. Megcsörren egy-két mobiltelefon. Idős hölgy idegesen súgja a mellette ülőnek: „A szemtelenség netovábbja. Csak azért locsognak, hogy a nyugdíjasokat bosszantsák. Hát nem tudott volna várni egy kicsit?” „Maga meg megmosakodhatott volna. Úgy bűzlik, mint egy görény!” – kapja fel a fejét a mellette álló, kezében szintén mobilt szorongató fiú. Már-már tettlegességig fajul a szóváltás, amikor ismét felordít valaki: „Nyissa már ki azt a k...a ajtót! Nem kapunk levegőt, egy férfi rosszul van!” „Igen, igazán kinyithatná” – nógatják most már egyre többen a járművezetőt. Általános a felháborodás. Már a sofőr is nagyon ideges, egyre csak azt hajtogatja, hogy a kijelölt megállón kívül a buszról senki nem szállhat le, és nem is szállhat fel. Idegességében vad telefonálásba kezd. – Központ? Halló, központ? Valaki rosszul van a buszban, menet közben kinyitom az ajtót. Vétel. – És láss csodát: egy gombnyomással kinyitja. Mindenki fellélegzik, enyhe szellő csapja meg az arcokat, többen leszállnak. A sofőr arca viszont sötétlila lesz: – Hazudtak! Azt mondták, rosszul van egy férfi! Mutassák meg, ki volt az! – Egy nyakkendős férfi az öklével hadonászva kívülről kiabál vissza: „Ott dögölhettünk volna bent, magának az is mindegy? És ha valaki meghalt volna? Máskor miért nem tartja be az előírásokat? Miért hagytak ki két járatot? És miért késett? És amikor az orrom előtt csapja be az ajtót, és még véletlenül se vár meg, az is benne van a szabályzatban? Megyek a parlamentbe, és mindjárt szólok a kollégáknak, valamit csináljunk ezzel a fránya szabálylyal!” Kár, hogy a legtöbb képviselő csak akkor szánja rá magát egy közérdekű probléma megoldására, ha azt saját bőrén tapasztalja. Ha valóban honatya volt az illető, hiszen rájuk nem jellemző, hogy a tömegközlekedési eszközzel utaznak, és sokat tudnak a polgárok mindennapi bosszúságairól...