Nevelünk és bűnözünk

A légynek se ártó jóember, aki mielőtt beül tűzpiros embécskájába, még a vöröskeresztes ládát is ellenőrzi, van-e benne tyúkszemirtó sebtapasz, jódtinktúra s egyebek, a nagy melegben, hogy szomját oltsa, felhajt az üzemanyagtöltő állomás gyorsbüféjében egy dobozos söritalt, jó ízzel, s még böffent is utána egy kiadósat. Az ipari kamera által rögzített kép alapján kérdezik is tőle a szocival együtt kikopott eszenbákok utódai, miután állogató lapátjukkal az út szélére parancsolják kocsiját, hogy alkoholt fogyasztott-e. A jóember megszeppenve közli, hogy nem. Erre nyújtják felé a fotót, amely megörökítette őt, amint száján tartja a dobozt, és kortyolja belőle a malátanedűt. Ó, legyint, nem ismerik a reklámot, alkoholmentes. Nyomban azt kérik tőle, hogy mutassa az izzókészletét, ám mivel az is rendben találtatik, hosszas szemlélődésbe kezdenek. Végül a minden részletre kiterjedő alapos vizsgálat kideríti, hogy a járgány sárhányóján megtapadt egy madárpiszok, s az bizony jobbra húzza a kocsit, ezért balesetveszélyes. A jóember fizeti is a bírságot, nem tehet mást. Legfeljebb útját folytatva elábrándozik családtagjai és hozzátartozói esetein, és elégedetten nyugtázza, hogy közülük még ő járt a legjobban. Mert a jóember nagynénjének a városi buszon utazva tépték ki füléből fülönfüggőjét, s az eset felett megütközött ilyen-olyan szaktanácsadók, némi elmarasztalással csak annyival tudták kifizetni, hogy nem kellett volna azzal bűntettre ingerelnie az elkövetőket, hogy kirívó módon köves arany ékszert fűz a fülcimpájába. Megkapta a lelki segélyt, hogy ha nem kíván hasonló támadások áldozata lenni, máskor ne viseljen függőt, mert jobb a bajt megelőzni. Megözvegyült sógorasszonyának panelházi bérlakását rabolták ki, mialatt gyógyszereket íratott fel kezelőorvosával. A sógorasszony azonban úgy döntött, ritmuszavarral verő szíve nem bírná a terepszemlével járó viszontagságokat, ezért medializált bűnesetek tapasztalata alapján levonta a végkövetkeztetést: a lakás feltörői csak ráharaptak a csalira. Özvegyi nyugdíjából nem tudta olyan biztonsági ajtóra kicseréltetni a papundekliből készült régit, amelyet tizenöt cső dinamittal sem lehetne kiemelni a helyéből. ĺgy aztán a lakásfosztogatók könnyűszerrel kitárhatták, mint a kerti budiajtót a szél. Unokáját egy elnéptelenedett téren teperték a földre világos nappal. Elvették maroktelefonját, sétálómagnóját, bőrkabátját, gyapjúgarbóját, márkás farmernadrágját és antilop cipőjét. Ő már az előző esetek tanulságaiból megokosodva azon melegében elmenekült a helyszínről, tartva attól, hogy esetleg még felelősségre is vonnák: miért nem jár pőrén és csupaszon. Mert ugye, azért az a rengeteg gonosztevő, mert mi jóemberek kineveljük őket azzal, hogy öltözködünk, ékszert hordunk vagy mezei fizetésből csak papundeklis ajtók mögött lakunk.