Népfogyatkozás

Sokak számára ijesztőek az adatok. Legalábbis a határon túli magyarok lélekszámának csökkenéséről. A Magyarország szomszédságában élő magyarság fogyatkozóban van. A tízévente ismétlődő népszámlálások nemcsak az adott tíz esztendő adatait összegzik, hanem összehasonlítva bizonyos irányzatokat is mutatnak.

A magyarság lélekszámának csökkenése nem új keletű, s a múlt században sokszor tragikus okai voltak a népesség arányváltozásainak. Az első és második világháborút követő békediktátumok, a totalitárius rendszerek hol vagonok és géppuskák számában, hol csak rejtett migráció formájában megmutatkozó intézkedései szinte kizárólag a kisebbségek létszámának csökkenését célozták s okozták. Az elmúlt 10-12 esztendő adatai azonban egészen másról szólnak. A demográfiai mutatók arra utalnak, hogy a népesség a posztkommunista országokban globálisan csökken. Szlovákia tavaly érte el a „demográfiai nulla” pontot.

A kisebbségek helyzete viszont merőben más, számos egyéb hatás is elősegíthette pl. a szlovákiai és a romániai magyarok fogyását.

A helyzetet orvosolandó az erdélyi magyar politikai elit tanácskozássorozatot indított a közösség apadásának megfékezése érdekében. Sajnos, hasonló tendenciát a szlovákiai magyar politikai elitnél hiába keresünk. Pedig a lélekszámcsökkenés okai korántsem csak a többségi nemzet viselkedésében keresendők.

A szlovákiai magyar fiatal, aki tizenkét éve értékek és érthető szabályok nélkül cseperedik felnőtté, egyetlen nagyon komoly kérdésre nem kap választ: vajon miért maradjon, sokszor jelentősen aránytalan kisebbségben, miért maradjon meg magyarnak. Aki felnőtt fejjel magyarnak vallja magát, tudja a választ. Hiszen Ady Endre, Arany János, Petőfi Sándor nyelvét nem akarja feladni. Elfogadható-e azonban ugyanez az érv annál a tizenévesnél, aki még képregényt sem olvas?

A kisebbségi magyar fiatal példaképeket keres, s feltehetően szomorúan tapasztalja, hogy példaképek nincsenek. Vajon ki lehet a mai tizenéves, családjában magyarnak nevelt gyermek példaképe, urambocsá! elitje? A szlovákiai magyar politikus? Ugyan miért? A szlovákiai magyar szellemi elit? Ugyan hol van, hol tengődik? Néhány kiemelten nyelvorientált szakmában (pedagógus, újságíró, irodalmár), ahol manapság a megélhetési minimumot sem képes elérni egy értelmiségi? S vajon kap-e a mai tizenéves magyar fiatal egyáltalán lehetőséget arra, hogy magyar közösségekben leljen önmegvalósításra, sikerélményre?

A sikeresebbik része napjának 10-12 óráját szlovák közegben tölti, onnét vannak barátai, ismerősei (netán szerelmei). S a kevésbé sikeresek? Hát ők a sikeresekhez akarnak hasonlítani!

Vajon az anyaország megfelelő és fontos impulzusokat küld-e a kisebbségi fiatalnak, mint azt húsz éve művészeti és társadalmi elitek (színházak, filmszakma, táncházmozgalom, világszínvonalú rockgeneráció) tették? Sok-sok kérdés, amelyre a választ talán nem is sejtjük. S gyalázatos pazarlóként még csak nem is keressük.

Akár Hankiss Elemér szavaival is, aki legalább új diagnózisokért, ha már nem új megoldásokért kiált.