Nemzet vagy vallás?

Kétszer is elolvastam a január 30-i számban a Hová álljanak a zsidók? című hírt, valamint a visszhangokat, de nem lettem okosabb. Öt évvel ezelőtt a Pozsonyi és a Prágai Zsidó Hitközség tagjaival látogattam el Izraelbe. Egy pozsonyi születésű izralei férfi volt az idegenvezetőnk. Mindjárt az elején elmondta, hogy a zsidó nép, melynek életmódja magába foglalja a világit és a vallásost is, egy nemzet. Tehát nemcsak Izrael határain kívül függetleníthetjük a nemzethez való tartozást és a vallást, hanem Izraelben is. Ami engem is meglepett, az az a definíció, hogy az ateista zsidó ember is zsidó. Különben, mint ahogy ezt Paszternák Tamás is írta a múlt pénteki számban, miért vitték haláltáborokba a magukat magyarnak valló, sőt akár átkeresztelkedő zsidókat is? Furcsa helyzet ez. Például, mily büszkék vagyunk Nobel-díjas tudósainkra, sok nagyszerű művészre, íróra és színészre, akik közül nem egyről tudjuk, hogy zsidó, ennek ellenére nagy magyarjaink közé soroljuk őket, meg sem kérdezve, magyarnak vallják-e magukat Ha Teller Ede határon túli lenne, vajon ő hogy töltené ki kérelmét a magyarigazolvány kiadására? És magyarul író írónőnk, Dávid Teréz? Nem tekinthető még véglegesnek a törvény, ha egy magyar anyanyelvű, akinek magyar nemzetiségű hozzátartozója nincs, nem kaphat, viszont az afrikai férj igényelhet hozzátartozói igazolványt. Na és hová állnak a romák? Velük kapcsolatban még a vallás sem lehet útmutató. Szavazataiknak határon innen és túl örül minden politikai párt. A határon túli magyar iskolákat is számtalan roma gyermek látogatja, akiknél jobban talán senki nincs rászorulva a kedvezményre. Mostanában az indiai kormány is készül hovatartozás végett a világ különböző részein élő romáknak igazolványt adni. Választás esetén a kedvezménnyel járó lehetőség mindig csábítóbban hat. Az ily módon szerzett nemzetiségre már volt egy-két példa történelmünkben.

Néveri Eszter, Léva