Nem öröm az áremelés, de elengedhetetlen

Az utóbbi néhány hónapban látványosan meglódultak az élelmiszerárak. Szlovákia miniszterelnöke meg is lelte a fő bűnösöket a multinacionális kereskedelmi láncokban. Egy bevallottan populista és nemzeti érzelmű politikustól nem is lehet más várni, mint a külföldi és gazdag, azaz az általa nem befolyásolható piaci szereplők bűnbakká nyilvánítását. Persze, tény az is, hogy nemcsak az élemiszerárak, hanem például a benzin ára is emelkedik az utóbbi időben, ebben a kérdésben viszont már korábban a Slovnaftot vette a célkeresztjébe.

Manapság, sok-sok évvel a rendszerváltozás után, a lakosság többsége tudatosítja, hogy Szlovákia réges-régen nem tudja magát kivonni a világgazdasági folyamatokból, minden árváltozás igen hamar begyűrűzik ide is. A nyersolaj londoni és a New York-i ára a napi hírek részévé vált, így mindenki tudja, hogy a magas benzinárak ugyanúgy bosszantják a kaliforniai átlagembereket, mint a bajorokat.

A mezőgazdasági árak világméretű növekedése szintén közismert tény, bármilyen összeesküvést sejteni mögötte botorság. Okai sokrétűek, közülük divat kiemelni a bioüzemanyagok termelését. Ennek valóban van keresletnövelő, tehát árfelhajtó hatása. A mezőgazdasági termékeket mostanáig alapvetvetően étkezésre és takarmányozásra használták. A tudomány és a technika fejlődése során megtermelésük idővel egyre olcsóbbá vált, és más iparágakhoz képest egyre kisebb hasznot hozott. Ez már Monarchia idejében gondot jelentett, mert a 19. század második felében a dél-amerikai gabona nagy árharcot okozott a magyar termelésnek. Mivel a mezőgazdaságban dolgozók jövedelme egye inkább lemaradt a gazdaság más szektoraiban dolgozókétól, állami ártámogatást kaptak. Az első ilyen központi beavatkozás az Egyesült Államokban indult a nagy gazdasági válság után a 30-as években, de pontosan ez okozza ma is, hogy az Európai Unió költségvetésének felét az agrárszubvenciók szívják fel. Egyébként a fejlett világ saját agrárgazdaságainak nyújtott támogatásai nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a fejlődő országok mezőgazdasági termékei nem versenyképesek a piacaikon.

Ha jobban kitekintük a világ nyersanyagpiacaira, mindenütt emelkedést látunk. Az ipari fémek közül a réz, az ólom a cink mind drágult, akárcsak az arany. Mindennek oka a hatalmas kereslet, amit többek között Kína és India erős gazdasági növekedése okoz.

Az áremelkedésnek senki sem örül, de nyilvánvaló okait tudomásul kell venni. Az élelmiszerárak az utóbbi években Szlovákiában, de Uniós szinten is, stagnáltak és a nagyobb ármelkedésnek most jött el az ideje. Ebben még kár a bioüzemanyagokat kárhoztatni, mert gyártásuk egyelőre elenyésző részét képezi a mezőgazdasági kapacitásoknak. Ez az áremelkedés azonban a termelőknek segíthet, hogy több évtized után végre tisztességes jövedelemhez jussanak és ez kiemelekedő mértékben érvényes a Kárpát-medencére is. Jó lehetőség továbbá a fejlődő világban élőknek, hogy magasabb jólétet érhessenek el. De még maguk a fejlett országok is nyerhetnek, ha csökkenthetik a mezőgazdasági támogatásokat. A mostani élelmiszerárak tehát egy globális nyersanyagár-növekedés részét képezik, ellene administratív eszközzel bármit is tenni hasztalan, sőt inkább érdemes kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Horbulák Zsolt