Mit hoz a titkosszolgálati sebességváltás?

A magyar miniszterelnök nemrég azzal keltett feltűnést, hogy kijelentette, a kelet-európai államok képezik a CIA új bevetési területét, hogy ezekben az országokban Washington befolyást szerezzen. Alighanem igaz lehet, hogy az amerikai szolgálatok az orosz aktivitással szemben felsorakoztak a régióban, különösen az ukrán konfliktus kitörése óta. Mondhatnánk úgy is, hogy a NATO katonai szövetség tagjai nemcsak fegyverekkel, hanem információkkal is segítik egymást.

Azt is tudjuk, hogy az oroszok a Varsói Szerződés egykori tagállamaiban hihetetlenül aktívak, bár kémsztorik elsősorban Csehországból és Lengyelországból származnak, hogy, hogy nem, a Moszkvával közelebbi viszonyt ápoló Szlovákia és Magyarország nem sok leleplezést mutatott fel az elmúlt időben, hiába NATO-tagok.

Csak emlékeztetőül azt is említsük meg, hogy Németországban egy olyan orosz házaspár bukott le kémkedés miatt 2011-ben, akik még a nyolcvanas években a KGB kötelékében kerültek a Német Szövetségi Köztársaságba. Az ő tartótisztjük ráadásul egy holland külügyi tisztviselő volt, akit távol-keleti állomáshelyén szervezett be a hírszerzésért felelős orosz szolgálat, bőven 2000 után. A házaspárt elítélték, a félmillió eurós pénzbüntetést Oroszország kifizette. A férfi még börtönbüntetését tölti.

A kiújult hidegháborús hangulat mellé csatlakozik a fundamentalista-iszlamista csoportok által keltett védelmi reflex. A nyugati hírszerzés eszköztárában nagy hangsúlyt kap a tömeges adatgyűjtés. Ez azt jelenti, hogy adott időszakban minden forgalmat informatikai eszközökön fizikailag rögzítenek, az adatbázist később, a székben hátradőlve átnézhetik. Így még a tű is kiszúrható a szénakazalban, ha van elég idő, fordító és elemző a szolgálatnál.

Ennek a módszernek a legnagyobb kockázata, hogy nemcsak bűnözők, a bíróság által lehallgatásra engedélyezett célszemélyek kommunikációját rögzíti, hanem mindenkiét. A politikának valamivel közvetlenebbül alárendelt szolgálat esetén pedig olyan kereséseket is átfuttathatnak ezeken az adatbázisokon, amelyek hazai politikai célokat szolgálnak, nem pedig bűnmegelőzést. A Charlie Hebdo után jó lenne valahogy elkerülni, hogy a „gyengébb” politikai vezetők ne csábuljanak el egytől egyig ettől a lehetőségtől.