„Mi vagyunk Európa hülyéi”

Rudi Völler lemondásának viharos gyorsasága még a németeket is meglepte. A csehek elleni szerda esti mérkőzés után az első kommentárok még arról szóltak, hogy bizalmat kell adni a szövetségi kapitánynak, aki korábban jelezte: a 2006-os németországi világbajnokságig szívesen állna a válogatott élén. Ehhez képest alig tizenkét órával a vereség után Völler vette a kalapját. Magyarázatul csak annyit mondott: már az Eb előtt úgy gondolta, ha a csapat nem jut tovább a csoportból, mindenképpen feláll, hogy a vb előtt lehetőséget adjon valaki másnak. Utódjáról máris megkezdődtek a találgatások, a jelöltek között előkelő helyen szerepel Ottmar Hitzfeld, a Bayern München szezon végén távozott edzője, de rebesgetik Otto Rehhagelt, a „meglepetés” görög válogatott szövetségi kapitányát és Christoph Daumot, a török Fenerbahcse trénerét. A legsikeresebb szakvezetők egyikeként számon tartott Hitzfeld maga sem zárta ki, hogy beülhet a kapitányi székbe.

A német sajtó eközben máris keresi a fiaskó okait. Az első számú hiba: a csapat alig lőtt gólt. A második: a védelem sem jeleskedett. A harmadik: középpálya meg egyáltalán nem is létezett. A következtetés: akármilyen taktikát talált volna ki Völler, egy ilyen játékosokból álló csapattal nem ment volna sokra.

Az újságok szalagcímei pedig arról tanúskodnak, hogy a németek nem háborodtak fel, nem csalódottak, hanem egyszerűen szégyellik magukat a gyenge teljesítmény miatt. A Berliner Morgenpost szerint a csapat „kudarctól való félelmét még a stadion legfelső soraiban is érezni lehetett”. A Berliner Zeitung Németországot a futballnagyhatalmak közül átsorolta a „futballprovinciához”. S még hozzáteszi, hogy valóságos kínszenvedés volt nézni, amit Rudi csapata a gyepen összeszerencsétlenkedett. Rossz passzok, ötletek hiánya, valóságos horrorfutball – szól az ítélet. A Bild szokása szerint minden lapnál tovább megy egy lépéssel, amikor egyenesen azt írja: „Rudi, mi vagyunk Európa hülyéi!”