Messze a szabad gazdaságú, jól élő országoktól

A héten kevesebb lett egy miniszterrel. A történtek láttán nehéz ellenállni annak a képnek, amikor a csapdába esett vad a szabadulás érdekében akár a saját lábát is képes lerágni. A motorvonatokkal kapcsolatos vita egyébként már elvesztette a dinamizmusát, és elsősorban politikusok kötelező köreivé sekélyesedett. Említésre méltó új eseményre csak akkor számíthatunk, ha a zsolnai közlekedési egyetem közzéteszi az elemzését a Jozef Macejko által túl alacsonynak ítélt pályázati ajánlatról. Addig a jobb közérzetünk érdekében motorvonatos hír láttán érdemes azonnal továbblapozni.

Bár a parlamentnek igazán az uniós törvényekkel kellett volna törődnie, a héten becsúszott egy újabb vitatható jogszabály. A Demokratikus Baloldal Pártja a süllyesztőben történő eltűnése előtt még keresztülverekedte az üzletláncok megregulázására szolgáló törvényt. Igazi baloldali döntésről van szó, amely tiltásokkal keres megoldást valamilyen problémára – bár ebben az esetben a megfoghatatlan fogalmazás miatt még a tiltás sem sikerült jól. Azt egyelőre nehéz megérteni, hogy a baloldali párt képviselői számára miért jó, ha a szuper- és hipermarketekben is megemelkednek az árak, de ezt ők nyilván jobban tudják. Egyébként pedig nincs kétségünk, hogy ezt a korlátot is könnyen ki lehet majd játszani, így aztán sokkal jobb lenne, ha a baloldali parlamenti képviselők a fizetésükért inkább azzal törődnének, hogy miként legyenek a hazai gyártók versenyképesebbek. Művi korlátokkal ugyanis inkább ártanak, mint segítenek nekik. Az árakkal kapcsolatban érkezett egy jó hír is. A visegrádi négyek élelmiszer-ipari szakmai szervezetei prágai tanácskozásukon arra a következtetésre jutottak, hogy az uniós csatlakozás nem járna az élelmiszerek árának jelentős növekedésével. Azzal számolnak ugyanis, hogy az élelmiszeripar két éven belül kész lesz az egységes piac jelentette versenyhelyzet elviselésére.

Az elmúlt években nem javítottuk világranglista-helyezésünkön – legalábbis a legfrissebb lista szerint a hazai gazdaság szabadsága még mindig messze a vert mezőnyben kullog. A másfél évvel ezelőtti helyzet alapján összeállított listán a 123 ország közül a még szolidnak sem nevezhető 82. helyen végeztünk. Apró örömre az adhat okot, hogy azért Lengyelországot már sikerült magunk mögé utasítanunk, így kerültünk egy polcra Brazíliával, Törökországgal és Venezuelával. Talán nem is okoz meglepetést, hogy az értékelt öt terület közül az állam gazdasági hatása és jelenléte bizonyult a leginkább katasztrofálisnak – itt a 118. helyen végeztünk. Hasonlóan kiemelkedően rosszak vagyunk a hivatali bürokrácia és a vállalkozás alapításának körülményei miatt. Igazán kedvezőként az értékelésben csak az szerepel, hogy Szlovákiát nem fenyegeti katonai konfliktus, és a hivatalos, illetve feketepiaci valutaárfolyamok közt nincs komoly különbség.

A héten bilinccsel a kezén hazaérkezett a Horizont Slovakia két volt vezetője, a harmadik még bujkál, állítólag Romániában. A két csibész zokon vette az előzetest, és megpróbált kijutni. Az elsíbolt 16 milliárdból nyilván a legrafináltabb ügyvédek megfizetésére is jut, az elkövetkező hónapok során megfigyelhetjük, miben sikerül tisztára mosni a sok százezer embert átvágó csalókat. Új hírek érkeztek a Drukos háza tájáról. František Mojžiš újabban levélben ijesztgeti ügyfeleit, hogy a tőle lízingelt eszközeiket egy esetleges csődeljárás során elveszthetik. Levelét pedig azzal zárja, hogy ezért érdemes gyorsan, egy összegben kifizetni a fennmaradó lízingdíjat. Az ügyfelek önhibájukon kívül ezzel egy újabb közgazdasági vita kereszttüzébe kerültek. Eldönthetetlen ugyanis, hogy ilyen esetben a csődbiztosok miként fognak viselkedni. Elvben ugyanis elvehetnék a lízingelt tárgyakat a használóktól, hogy aztán készpénzért értékesítve kielégítsék a hitelezőket. Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy mindent hagynak a régiben, hiszen így biztos bevételre számíthatnak. A nyilatkozatok szerint ezt a megoldást támogatják a pénzügyi szolgáltatók károsultjait képviselő cégek is, amelyek a hitelezők nevében komoly beleszólással rendelkeznek majd a csődeljárás lefolyásába. A becslések szerint Mojžišéknak a lízingdíjakból havi 35-40 millió koronás bevételük van, de a sajtó feltételezései szerint ennek csak egy részét fordítják a kötelezettségeik törlesztésére. Sovány vigasz a károsultaknak, hogy így havonta egy-két ezer koronához azért hozzájutnak.