Megtört bikavér

Nemrég Egerben jártunk, és úgy gondoltuk, ha már itt vagyunk, kimegyünk a Szépasszonyvölgybe borért. Én vezettem, nem akartam inni még kóstolóba sem, ezért aztán a barátnőm ízlelgette a kínálatot az egyik, véletlenszerűen kiválasztott pincében. Hatvan év körüli asszonyka szolgált ki bennünket.

Egyszer csak megkérdezte: – Maguk Pestről vannak? – Nem, a Felvidékről jöttünk – válaszoltuk. – Na, ez a szerencséjük, mert különben a kóstolót is kifizettettem volna magukkal – így az asszonyka. Majd rögtön így folytatta: –Ezek a piszkos kommunisták megbuktatták a mi jó Viktorunkat, és ezt a förtelmet főleg pestiekkel érték el. De nem adjuk fel, már szerveződünk sejtekbe, és ha kell, felmegyünk Pestre is, és forradalmat csinálunk. – De nekünk, határon túli magyaroknak ez nem tenne jót, mivel nekünk egy gazdaságilag erős Magyarországra van szükségünk, nem pedig egy forradalomban vagy polgárháborúban szétzilált Magyarországra – próbáltam érvelni az asszonykának. – Ne féljen maga semmitől sem, maguknak is sokkal jobb lesz, ha mi győzünk! Még elárulok magának valamit: én kaptam félmillió forintot Orbánéktól a szőlőre, de ezektől a mocskosoktól egy árva garast sem! – sistergett. További nagy szövegelés után megkaptuk a bort, amelyet bikavérnek nevezett az asszony, majd fizettünk és rossz közérzettel távoztunk.

Néhány nap múlva művész barátainkat vártuk vacsorára, és mivel „vörösborivók”, igyekeztem a kedvükben járni az Egerből hozott nedűvel. Pillanatok alatt kiderült azonban, hogy a bor megtört és ihatatlan, pedig hűtőládában hoztam és idehaza hűvös helyen tároltam. ĺgy aztán mind a három liter a lefolyóban végezte. Szerencsére volt otthon palackozott magyar borom, így aztán sikerült megmenteni a helyzetet.

A kiváló ital mellett filozofálgattunk, és olyasmik jutottak az eszünkbe, hogy mi lesz, ha Magyarországon ezeket a polgári sejteket valóban feltüzelik, és tényleg forradalom lesz? Valaki (valakik) kiengedte (kiengedték) a gyűlölködés szellemét a palackból, de ki tudja majd visszazárni? A hatalomért bármit? Még az eddig elért szellemi értékeinket is fel kell áldozni azért, hogy bárki továbbra is megőrizze a hatalmát? És vajon hőzöngéssel meddig lehet anyagi hasznot húzni? Mi lesz vajon azzal az egri árussal, akivel véletlenül hozott össze a sors, és aki bor helyett lőrét adott el – nyilván nemcsak nekem?

Ha majd az Európai Unióban csalásból nem tud megélni, akkor a külföldieket fogja szidni?

Ezek a blőd ötletek biztos a testes bortól jöttek, ezért elhatároztuk, hogy a következő utunk Badacsonyba vezet majd; az ottani hordós szürkebarát iható lesz, és ennek eredményeként derűsebb társalgási témáink lesznek. Erre koccintottunk.

Bordás Sándor pszichológus