Megnyugtató

Nem mintha valami bajunk lenne az államfőkkel (legtöbben közülük robotolnak a népükért, mint az állat) csak hát felénk az a hagyomány, hogy aki egyszer magas pozícióba kerül, elkövethet bármit, egy életre biztonságban tudhatja magát. Tegnap a Párizs melletti Nanterre-ben őrizetbe vették Nicolas Sarkozy volt francia elnököt, mivel fennáll a gyanú, hogy 2007-es kampányát a Kadhafi-féle Líbiából finanszírozta, majd kiépített egy informátori hálózatot a rendőrségen és a bíróságokon belül. Célja állítólag az volt, hogy időben tudomást szerezzen arról, ha ellene vagy a hozzá közel álló személyek ellen lépéseket készítenek elő a hatóságok. Tette mindezt nyilván azért, mert maga is tudta, hogy lenne mit kinyomozni vele kapcsolatban.

Ez a Sarkozy egyébként egy tipikus regényhős: az idősebb Sárközy a Szolnok melletti Alattyánból kivándorol nyugatra, a fia pedig a múltat és az ékezeteket sutba vágva francia pénzügyminiszter, majd elnök lesz. Feleségül veszi a zegzugos múltú Carla Bruni énekesnőt, majd a második elnöki kampányában bevándorlók gyerekeként maga is a bevándorlók ellen uszít. Igen, egy ilyen pályának csak csúnya vége lehet. A történet viszont nem Sarkozy miatt érdekes, hanem a jelenség szempontjából: lehetsz te bármilyen befolyásos alak, a hatóság keze elér, ugyanis a rendőrség és a bíróságok jól működnek. Bármilyen furcsa, van ilyen is. Május végén hasonló történt Berlusconival – a volt olasz miniszterelnököt a bíróság első fokon hét év börtönre és a közügyektől való végleges eltiltásra ítélte. De Franciaországban Chirac exállamfő is kapott már két évet korrupcióért.

Szlovákia pedig ott tart, hogy Michal Kováč volt köztársasági elnök fiának 1995-ös elrablásának felgöngyölítésére 20 év nem volt elég. Többek között azért sem, mert a Smer, amely előszeretettel reklámozza magát saját, állítólagos igazságügyi reformjával (amelyet nemrég alkotmányba is iktattak), nem hajlandó megszavazni a Mečiar-féle amnesztiák eltörlését, amelyet a KDH a parlamentben rendszeresen javasol. Nyilván megvan az oka, miért nem hajlandó. A 2008-as kvótaeladási botrány vizsgálatát pedig idén azzal zárták le, hogy bár tényleg megrövidítette valaki az államot több mint 40 millió euróval, de ez nem minősül bűnténynek. Csodálatos.

De miért van az, hogy ami működik Párizsban, az nem működik Pozsonyban? Elsősorban talán csak azért, mert Franciaországban a demokráciának kétszáz éves múltja van, Szlovákiában pedig húsz. Vagy a szlovák politikusok valamit profibban csinálnak, mint a franciák. Ez a fajta profizmus viszont nem megnyugtató, inkább aggasztó. De legalább valamiben jók ők is.