Fico: az ország legszerencsésebb jövőbeni nyugdíjasa

A Fico-kormány ezzel szemben a gyors sikerrel, választási győzelemmel túl is nyerte magát. Viszont szakminiszterek helyett csak a tárca iránt érdeklődő lelkes amatőrökkel tudta feltölteni az üres helyeket. Ha végigböngésszük ezeket az arcokat, szinte egytől egyig olyan populistákat látunk, akiket csak a változás érdekel. Hogy ez javít-e az adott tárcán, mennyire terheli az államkasszát, vagy a hozott döntések mennyire vannak összhangban a valós helyzet valós problémáival, tapasztalhatóan senkit nem érdekel. 

A jelenleg regnáló kormány visszatérő mantrája a Matovič-féle „cirkuszkormányzás” ekézése, de ahogy telik az idő, egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy cirkuszból jut most is elég. A műsort pedig a ciklus kezdete óta az SNS biztosítja. Fel is merül a kérdés: mikor fogja Fico végre megunni „Danko embereit”? Robert Fico populista kormánya vajon meddig bírja szusszal? 

Néha szeretik az összeomlás jeleiként aposztrofálni az elmúlt időszak botrányait, de ugyanakkor tapasztalhattuk már, milyen sokat is bír Fico krokodilbőre. Tombolhatnak az SNS összeesküvés-hívői, patakostul folyhatnak szét az adófizetők eurói, a lényeg a kontroll és stabilitás illúziója. A valóság pedig újra és újra meghazudtolja ezt a mesét. 

Fico negyedik regnálásának kulcsa és oszlopa a gazdasági stabilitás és az adóemelés elkerülésének hagymázas meséje volt. A dezinfoszcéna meglovagolásával a választók valóságérzékelését soha nem látott mértékben sikerült torzítani. 

De ahogy mondani szokták: a realitást lehet kerülni, lehet tagadni, akkor is utolér. Ez történik most. Fico pedig szemmel láthatóan választói után bandukolt a nyúl üregébe, és még most sem hajlandó beismerni, hogy alig fél év alatt sikerült elkövetnie minden olyan hibát, amit el lehetett volna kerülni. Így most jönnek a megszorítások, miközben a parlament 60 000 eurós „dohányszámlával” kedveskedik a választópolgároknak. 

A Smer menetelésének ritmusa kezd egyre inkább elcsúszni a déli szomszéd „muzsikájához” képest, de a nagy kérdés, hogy az egyre növekvő disszonancia eléri-e a szavazótábor füleit. Így jutunk el a populista csapdához, amit a Smer saját magának állított fel, és bele is sétált. A korábbi kormányok – amik között a Smer is ott pöffeszkedett – költekezései most kezdenek visszaütni. Ahogy az is, hogy mély és hosszú távú építkezés helyett a gyors és látványos irány csak az eladósodásba tereli az országot. Az autóiparhoz való beteges és fantáziátlan ragaszkodás, a kínai kölcsönök, az SNS tombolásának elengedése, hogy eltereljék az emberek figyelmét, csak egy dologra engednek következtetni: a nagy stratéga kifogyott az ötletekből. Érdekelne is a Smer-szavazók véleménye: tényleg megérte?