Megbékélést a chartások és az antichartások közt

A Charta 77 és az úgynevezett anticharta aláírói közti megbékélésre szólított fel Václav Havel. A cseh államfő szerint a 25 évvel ezelőtt nyilvánosság elé lépett Charta 77 csehszlovák emberi jogi mozgalom szelleme mindig az egymás iránti türelmet, megértést és a kölcsönös szolidaritást hirdette. „Mindig megértettük azokat, akik a kihallgatások alkalmával esetleg beszéltek, majd sajnálták azt” – jelentette ki beszédében a „szvetteres disszidensből” és drámaíróból lett államfő. Havel, aki 1977 januárjában a Charta 77 első szóvivőinek egyike volt, hangsúlyosan a megértésre és megbocsátásra szólított fel azokkal kapcsolatban, akik 1977 januárjának végén aláírták az úgynevezett antichartát, amelyet az akkori kommunista hatóságok szerveztek meg, állítólag „spontán tiltakozásul” a szocialista Csehszlovákia ellenségeivel szemben. A csehszlovák kommunista párt akkori szócsöve, a prágai Rudé právo „hajótörötteknek” és „önjelölteknek” minősítette a chartistákat. Az antichartát a csehszlovák kulturális szféra legismertebb képviselői írták alá, s nem hiányzott számos szlovákiai magyar művész aláírása sem. Csehországban a Charta-évforduló alkalmával a témáról ismét éles vita bontakozott ki, amelyben többen nyíltan megbélyegezték a szocialista rendszerben aktívan működő, az antichartát aláíró művészeket. „Nem szabad haragudnunk rájuk, mert ők csak később ébredtek fel, mint mi” – jelentette ki kedden este a 65 éves államfő. A korabeli Rudé právóban közölt jegyzék szerint az „antichartát” Dagmar Havlová – akkori nevén Veškrnová – is aláírta. Havlová azonban közölte, az információ nem felel meg a valóságnak. Az antichartán egyébként számos, a szlovákiai magyarok által is ismert cseh személyiség neve megtalálható, mint például Jiří Menzel filmrendezőé vagy Karel Gott és Helena Vondráčková énekesé, s nem hiányoznak a szlovák kultúra akkori meghatározó személyiségei sem. A kulturális szféra dolgozói, személyiségei közül összesen mintegy hétezren írták alá az antichartát. Az objektivitás érdekében azt is meg kell jegyezni, hogy bár manapság csak az kulturális szféra botlásáról beszélnek hangosan, az antichartát 1977-ben az országos kampány keretében a gyárakban, iskolákban és a legkülönbözőbb intézményekben százezrekkel is aláíratták mégpedig úgy, hogy a nyilatkozatot senki sem olvasta, bár a nyugati rádiókból tartalmát sokan ismerték. Az évforduló alkalmával a Lidové noviny című konzervatív prágai napilap közölte az egykori Rudé právóban megjelent aláírások jegyzékét. A közlés ingerült reakciókat váltott ki Csehországban. Egyesek megsértődtek, s tudatos provokációnak minősítették, hiszen az aláírók között a mai cseh kulturális szféra számos, igen jelentős és népszerű személyisége is megtalálható. Akadnak, akik szinte kiközösítenék a társadalomból az anticharta aláíróit. Pavel Dostál kulturális miniszter szerint elfogadhatatlan, hogy valaki egy aláírásért, ami esetleg hibának tekinthető, egész életében meg legyen bélyegezve. Petr Pithart szenátusi elnök pedig hangsúlyozta: bár a chartát csak kevesen írták alá, a disszidensek tevékenységét ezrek segítették, nem egy esetben olyanok is, akik eléggé jelentős tisztségeket viseltek. Ezt nem szabad elfelejteni. Ami pedig a dolog erkölcsi oldalát illeti, azt mindenkinek a saját lelkiismeretével kell rendbe tennie. Az államfő élesen bírálta a témával kapcsolatos szóváltást. „Egyesek ezzel a Chartából majdnem valamiféle szent dolgot csinálnak, míg a másik oldalon vádlottakká teszik azokat, akik a kemény modern cseh történelem kényszere nyomán valamit aláírtak a Charta ellen” – mondta Havel. Leszögezte, mindkét dokumentum a modern cseh történelem része. Nem lenne szabad, hogy megossza az embereket, hanem a múlt közös tanulmányozására kellene ösztönöznie.

A szerző prágai munkatársunk