A „gútai nemzet” az idő sodrában – bemutatták Angyal Béla új könyvét

Gúta történetéről ma már egészen biztosan sokkal többet tudunk, mint nagyjából 40 évvel ezelőtt. Ennek oka, hogy a város szülötte, Angyal Béla etnográfus, hely- és politikatörténész az elmúlt évtizedekben rendszerszintű történeti és néprajzi kutatómunkával ásta bele magát Gúta múltjába. A ma 10 ezres város társadalomtörténetéről szóló könyvét az Adamis Anna Városi Művelődési Központban mutatták be. 

Nem könnyű, de élvezetes olvasmány

Liszka József etnológus, a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központjának igazgatója először Angyal Béla munkásságáról beszélt a jelenlevőknek. Még a 80-as évek elején ismerkedett meg vele Érsekújvárott, akivel aztán sokszor került újra és újra szakmai kapcsolatban. Ilyen volt például az a szlovákiai Kisalföldre összpontosító kutatási program, amelynek Gúta is kutatópontja volt. 

Liszka emlékeztetett, Angyal érdeklődési és kutatási köre a szűkebb értelemben vett néprajzi vizsgálatok után 1990 után kiterjedt a két világháború közti csehszlovákiai magyar politika-, majd a helytörténet szakterületeire is. A gútai szakember tudományos vizsgálódásai az elmúlt 10 évben aztán újra a néprajz irányába fordultak, pontosabban annak olyan szakterületei felé, mint a társadalmi, települési és gazdálkodási kutatások. Ez nyújtotta az alapot a város önkormányzata által kiadott „A gútai nemzet” – Gúta mezőváros társadalma, 1768 – 1870 c. könyv megírásához is.

A Fórum Intézet etnológusa hosszan méltatta a most kiadott monográfia erényeit annak tartalmi elemein keresztül. A népmozgalmi összefoglalások, a gútaiak későbbi politikai magatartásának társadalmi gyökerei mind ilyenek – ezek mellett Liszka szerint különösen a földszűke és a birtokviszonyok miatti zendülésekről szóló fejezeteket lehet úgy olvasni, mintha kalandregényt tartana kezében az olvasó.

Liszka megfogalmazása szerint 

nem „egy habkönnyű strandolvasmány“ a kötet, ám mégis élvezettel forgatható. Úgy látja, külön élményt („kincsesbányát”) jelenthet az olvasás azoknak a gútai lakosoknak, aki jól ismerik a mongráfiában családokat. 

A gútai mindennapi valóság

A kötetbemutató második részében Angyal Béla rövid előadásban foglalta össze a munkáját, amely egyébként a doktori disszertációján alapul. 

Emlékeztetett, a „gútai nemzet” kifejezés, ill. a helyiek erős mi-tudata több olyan eseményen alapult, amelyek az általa kutatott időszakban történtek. Azon túl, hogy az esztergomi érsekség birtoka volt a mezőváros, a gútaiak mintegy 100 éves pert folytattak ellene a földek és a puszták tulajdonjogáért.

Bőven szólt a 19. századi gútai családmodell kialakulásáról, amely a feudalizmus utolsó pillanataiban, majd a korai kapitalizmus időszakában esősorban a gazdálkodás és a fogyasztás egységei volt – miközben és többek között a stratégiai döntésnek számító házasságkötés módját is meghatározták. 

A szerző 102 év anyakönyveinek adatait is feldolgozta. Ebből egyértelműen látszódik az a „piramisszerű” korfa, amely manapság már csak afrikai országokat jellemez. 

A 18. század végén, ill. a 19. század kétharmadában 55 év körül alakult az átlagéletkor, a gyerekek fele pedig nem érte meg a 10 éves kort, miközben a vizsgált időszakban megduplázódott a lakosság. Az örökösödési modellel együtt a folyamatok végül azt eredményezték, hogy szélsőségesen elaprózódott a telekrendszer. 

A kapitalista gazdaság korai szakaszában ez óriási hátrányt okozott a gútaiak számára, amely erős agrárproletár mozgalomba és végül a kommunisták iránti szimpátiába torkollt – miközben változatos stratégiákkal próbálták egyben tartani az ingatlanvagyont, s ezzel együtt a családot és a munkaerőt.

A monográfia professzionális kutatómunkán alapul, s mentes a romantizálástól – erre utalt Angyal Béla azon megjegyzése, amivel a korabeli nők sorsát jellemezte. Mint mondta, sokan azt gondolják, „hogy milyen szép volt a paraszti világ“, ám érdemes letisztázni, hogy a vizsgált korban a házasságkötés után egy 18-20 éves lány előtt nagyon nehéz életút állt. Ez azt jelentette, hogy míg termékenyek voltak, 10-12 gyereket szültek meg, miközben általában a férjek családjainál laktak, ahol kimutatható, hogy rendkívül sok konfliktus adódott az anyósokkal.

Angyal végül a Gőgh család példáján keresztül mutatta be, hogyan is élt, ill. milyen kihívásokkal szembesültek az emberek mintegy 200 évvel ezelőtt Gútán.