Matolcsy be, a forint le

 

A Fidesz-kormánytól a magyarok, de legalábbis a rájuk szavazók jó része, akárcsak maga Orbán és gazdasági jobbkeze, Matolcsy György is kisebb gazdasági csodát vártak. Magas, 5% feletti gazdasági növekedést, egymillió új munkahelyet (tíz év alatt). Jelenleg, csaknem háromévnyi kormányzás után azonban a gazdaság épp visszaesőben van (jó egy éve) és időarányosan nyoma sincs a beígért állásoknak (ha jól számolom, 300 ezernél kellene tartani). Pedig a kormány kezében minden korábbinál nagyobb hatalom összpontosul és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) feletti irányítás átvételével immár az összes közintézmény vezetésében a Fidesz jelöltjei vannak többségben (ha egyáltalán maradt még ott valaki rajtuk kívül). Ha bárki eddig naivan azt gondolta, hogy az unortodox politika épp azért nem működött, mert hiányzott az MNB feletti kontroll, az valószínűleg újra csalódni fog. A terv az, hogy a magyar jegybank a nagy nemzeti bankokhoz (például az amerikai Fedhez) hasonlóan élénkítse a növekedést. Orbánék ennek eléréséhez több mint egy tucat eszközt emlegettek, de konkrétan nem nevezték meg azokat, így csak találgatni lehet. Homályosan persze körvonalazódnak olyan elképzelések, hogy az MNB növelné a pénzkínálatot és főleg az olcsó hitelkínálatot, felhasználná a devizatartalékok egy részét és még lejjebb szorítaná a kamatszintet. Az ilyen lépések sikere több szempontból is kétséges. Először is, a világ vezető jegybankjai által folytatott politikáknak nagyon sok ellenzője van, akik szerint nem hatékonyak, sőt óriási kockázatokat hordoznak magukban (magam is ezen a véleményen vagyok). Az MNB így eleve rossz receptet venne át. Másodszor, az Egyesült Államok népessége 33-szor, gazdasága több mint százszor nagyobb a magyarnál, a dollár továbbra is a világ vezető tartalékvalutája, a Fednek pedig nagyságrendekkel több (arany)tartaléka van, mint az MNB-nek. Ezeket az apró különbségeket nem szabadna figyelmen kívül hagyni, amikor másolni akarunk egy politikát. De legfőképp: az állam nem tudja fenntartható módon költségvetési és jegybanki eszközökkel növelni a jólétet. Főleg úgy nem, hogy közben képtelen alapvető funkcióit (jogrend érvényesítése, a magántulajdon védelme, kiszámítható, vállalkozóbarát környezet megteremtése) rendesen ellátni. Hogy csak egy egyszerű példával éljünk: az MNB hiába fogja növelni az olcsó hitelek kínálatát, ha az agyonadóztatott, különadókkal sújtott, teljesen kiszámíthatatlan módon rezsicsökkentéssel és hasonló állami harácsolással meggyötört magyar vállalkozások a teljes bizonytalanságban úgyse mernek hitelt felvenni. Viszont az ilyen és hasonló unortodox eszközök pillanatok alatt további bizalomvesztést generálhatnak és megint lejtőre küldhetik a forintárfolyamot, komoly károkat okozva. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója