Majský merre? Mozgások a mezőgazdaságban

Ha Majský megszökik, lemondok – bökte ki a főügyész az újságíró sokadik visszakérdezésére az egyik lapban. A hét negatív szenzációja a nagyvállalkozó szabadlábra helyezése. Meglepetést azonban nem okozott, hiszen ki ne találkozna még most is szinte hetente olyan esetekkel, amikor a környezetében élő gazdagok, helyi potentátok olyan elbánásban részesülnek az ügyészek vagy bírók részéről, amilyen egy hétköznapi embernek eszébe sem jutna. ĺgy ne csodálkozzunk azon, hogy néhány nappal azelőtt, amikor a Majský-ügy átkerült volna a nagyhalak üldözésére létrehozott új, különleges ügyosztályra, a nagyvállalkozó kiröppent. A főügyész vállalása sem tekinthető különösebb világrengetésnek, hiszen Majský ezentúl nyugodtan utazhat szerte az EU-ban, mert ez nem számít szökésnek. Különösen akkor nem, ha a főügyész még azt sem tekintette szökésnek, amikor a határon a képviselői igazolványát villogtató felesége autójából bányászták ki a kihallgatás ügyében őt kereső rendőr elől a hátsó ajtón eltávozott gyanúsítottat. Azt azért látni kell, hogy ő csak a BMG csődje körüli zavarosból próbált meg kihalászni néhány száz milliót, a piramist felépítő fő bűnösök még rács mögött vannak. A nyomozás két éve folyik, lassan már jó lenne hírt adni arról, mennyi pénzre számíthatnak a károsultak.

A másik fontos eseménynek az uniós tagság századik napja számít. Még akkor is, ha a gazdaságban nagy dolgok nem történtek, hacsak a banán, a cukor és a vaj árának emelését annak nem tekintjük. A vállalkozói szervezetek szerint a hazai cégek nem élnek nagyobb mértékben a közös piac lehetőségeivel, mint korábban. Paradox módon a tagság eddig csak a változástól korábban leginkább rettegő mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban jelentett komoly, pozitív előrelépést. A mezőgazdaságban megkezdték az uniós támogatások folyósítását és a kiváló gabonatermést néhány héten belül ugyanolyan minimáláron veszik meg, mint bárkitől Nyugat-Európában. A tejtermékek tekintetében is nagy mozgásoknak voltunk tanúi, a hazai gyárak sikeres áru-visszatartási akcióval kényszerítették rá a kereskedelmi hálózatokat az áremelésre. Kicsit lassabban, de ugyanez történik a hússal és a tejjel. Vagyis a megkövült dinoszaurusznak számító uniós agrárpolitikának köszönhetően legalább ők hasonló jövedelemhez jutnak, mint a régi tagországokban élő kollégáik. Ez persze nem tántorítja el őket, hogy kitartóan nyomják a területalapú támogatások fennmaradó részének megszerzését. Az ország többi 95 százaléka pedig tovább reménykedik, hogy egyszer a jövedelme szintén megközelíti az unióbelit, és akkor majd képes lesz megfizetni a hazai élelmiszeripar uniósított árait. Addig pedig mindenki figyelmét felhívjuk, hogy azért nincs olyan messze Románia és Szerbia, buszos bevásárlóturizmussal onnét is a nem uniós pénztárcánkhoz mért áron készletezhetünk be élelmiszert.

A száz nap krónikájához tartozik, hogy a Kohéziós Alap támogatásával valamikor jövő tavaszszal megkezdődik Somorja és Jóka környékén egy 1,2 milliárd koronás víz- és csatornahálózat-, illetve víztisztító-építési program, így az eddigi apró uniós pénzek után végre Délnyugat-Szlovákiában is megjelenik a masszív uniós segítség. Legalább ennyi jó hírt mondhatunk, ha már egy-két éve oly rosszul sikerült a regionális vízművek kialakítása, amelybe az MKP kevesebb politikai energiát fektetett, mint, mondjuk, a parlamentbeli anyanyelvhasználatért folytatott küzdelembe. Akik pedig néhány éve a többi csallóközi falutól is beszedtek ilyen címen pénzeket, miközben nem voltak képesek megfelelő színvonalon végigvinni az előkészítést, intézzék el ezt az egykori ügyfeleikkel.