Magyar Kockázatközösség

Március 9-én új értelmet nyert az Orbán által használt „győzelem” szó, hiszen a Standard & Poor's, a Financial Times, stb. a reformoktól való félelem győzelméről írtak, a JP Morgan egyenesen „súlyos csapásról”, majd amelyik tehette, jól leminősítettek minket. De mi is a népszavazás üzenete? Hát az, hogy „a népszavazáson az emberek helyreállították az alkotmányos rendet, és véget vetettek a hazugság politikájának” – interpretált a Fidesz részéről Cser-Palkovics András. Nehéz ezzel vitatkozni. Hála az Alkotmánybíróságnak mindenről lehet népszavazni, a „nem költségvetési kérdés” a népszavazás után hirtelen, alkotmányosan arra módosul, hogy „a költségvetés térítse meg”. Érdemes azonban tisztán látni, mit is üzentünk magunknak úgy két hete.

„Magyarország győzelme” (és soroljuk ide az őszi, Albert-házaspáros népszavazás várható eredményét is) nem jelent mást, mint hogy az előttünk álló évtizedekben nem kívánunk magántőkét bevonni az egészségügybe, bízunk az eddigi remek rendszer fenntarthatóságában; a privát élelmiszerláncokkal, benzinkutakkal, DVD-lejátszókkal, divatboltokkal és autóbiztosítókkal szerzett pozitív tapasztalataink ellenére rettegünk attól, hogy a magánérdekeltség réme felüsse a fejét az egészségbiztosításban; ahogyan nem várjuk el a jövő főiskolásaitól sem, hogy tanulmányaikat részben a saját jövőjükbe való invesztícióként képzeljék el.

Aki a kormánypártok helyzetét sötét színekben ecsetelné, téved, hiszen – ha hinni lehet a Népszavának – a koalíciós pártok „rendkívül jó hangulatú, nyitott és tárgyszerű szakmai megbeszéléseket folytattak” Gyurcsánynál arról, hogy az egészségbiztosítási reformot „újragondolják”. Az „újragondol” itt nyilvánvalóan az orwelli „duplagondol” kormányzati megfelelője, hiszen a szocialisták az egészségbiztosítás „újragondolása” alatt azt értik, hogy „egyelőre kihagynák belőle az üzleti szférát”. Azaz kiherélnék a reformot.

Ám ha a kormánykoalíció most megfutamodik, kitűzi a fehér lobogót és felad nagyjából mindent, amire egyáltalán létrejött, akkor igazán felesleges még két év kormányzati agóniára berendezkedni. Ha a koalíció pártjai „reformként” próbálják majd eladni azt, hogy létrehoztak 22 államosított egészségbiztosítót, vagy hogy a Gyurcsány-féle népi kapitalista részvényprogram keretében megengedik a „kisemberek” beszállását, mondván, „nagyon széles az opciók tárháza” (Horváth Ágnes), akkor valamit alapvetően félreértenek. A népszavazás eredménye természetesen köti őket, Magyarország modernizálásának feladása azonban nem.

Tévednek a szocik és a liberálisok, ha azt hiszik, kisebb kormányzati tilitolival, tárcacserékkel, konfliktuskerülőbb SZDSZ-elnökkel kikommunikálhatják magukat a bajból. Nem. Elvszerű döntésekre van szükség, és ha erre képtelenek, azt nyilvánosan be kell jelenteni. A szocialisták tudtommal nem arra szerződtek, hogy benntartsák Magyarországot a későkádári társadalmi, egészségügyi és adórendszeri posványban. A liberális párt pedig nem arra van, hogy a Rába habzását megfékezze, hanem hogy a túlburjánzó államnak, a piacellenes demagógiának és a kollektivista megoldásoknak szabjon gátat. Ha a magyar kormánypártok most nem képesek a maximumot kihozni az adott helyzetből, akkor hamarosan maguk is a történelem részei lesznek.

Az írás a hirszerzo.hu-n megjelent cikk szerkesztett változata