Macejko ment, maradt a sok kérdőjel

Jozef Macejkót Rudolf Schuster menesztette funkciójából; Mikuláš Dzurinda még aznap összehívta pártja elnökségét, és javasolta a botrányt kipattantó levél szerzőjének a kizárását a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióból. Macejko rejtélyes körülmények között lekerült a választási listáról, ugyanis a párt alapszabálya szerint az egyszer már jóváhagyott jelöltlista kötelező érvényű, a belső szabályzat a módosítás lehetőségéről nem szól. Macejkót egyszerűen kihúzták a listáról, mert korrupciós ügybe keveredett, visszaélt jogköreivel, beavatkozott a vonattenderbe – melyet Dzurinda bátyja, Miroslav hivatott elbírálni –, ráadásul nincs önkritikája. A miniszterelnök szerint az egész botránnyal őt akarták tönkretenni, és az összeesküvés mögött a Macejko által igazgatott közlekedésügyi minisztériumban kialakult lobbicsoport áll. A leváltott miniszter akkor miért maradhat a párt tagja? Miért Peter Kresánekot zárják ki az SDKÚ-ból? Kresánek levele ugyan kirobbantotta a botrányt, de a levélből úgy tűnik, ő csak figyelmeztetni akarta Dzurindát, hogy újítsa meg a bizalmat Macejko iránt, és diszkréten akarta megoldani az ügyet. A miniszterelnök szerint a kettő között óriási különbség van: Macejkónak nincs önkritikája, Kresánek viszont rendkívül ártott a párt hírnevének, és a levél alapján az újságírók jogosan tesznek fel kellemetlen kérdéseket, érdeklődnek az SDKÚ finanszírozása iránt, és gondolhatnak korrupcióra, kenőpénzekre. Nem az a baj, hogy Macejko esetleg korrumpálható – Macejko jó barát, akárcsak Palacka, a párt pénztárosa, aki szintén korrupciós gyanú miatt távozott a közlekedésügyi minisztérium éléről –, attól párttag maradhat. Kresánek levele viszont a nyilvánosságban keltett kételyeket, befeketítette a párt nevét, ami már nem bocsánatos bűn, hiszen a levél alapján az újságírók kellemetlen kérdéseket tesznek fel. Apropó, hogy lehet Palacka az SDKÚ pénztárosa? A pártban mindenki megbízik egy korrupció gyanúja miatt leváltott miniszterben? És Kresánek levelében, melyben azt írja, bármelyik vállalat nyeri is a vonatos tendert, a „háttér a párt számára egyforma”, miért említi az SDKÚ pénztárosának a nevét? Véletlen, hogy Palacka, Macejko és Dzurinda jó barátok és mindannyian egykori vasutasok? Hogyan lehetséges, hogy Miroslav Dzurinda a vitatott tendert felügyelő bizottság elnöke? A levél elolvasása után miért volt Ivan Šimko első reakciója az, hogy a „háttér a párt számára” mi mást jelenhet, mint pénzt? Miért váltottak már le korrupció gyanúja miatt négy SDKÚ-s minisztert, ha Ivan Mikloš olyan lelkiismeretesen harcol a korrupció ellen? És a kormányfő miért éppen Miklošt javasolja egy olyan tárca élére, ahonnan már két miniszter is korrupció miatt távozott? Ha Dzurindának nincs rejtegetnivalója, miért nem hozza nyilvánosságra az SDKÚ finanszírozásának a módját és Palacka „ügyeit”? Miért nem lehet leállítani a vonatos tendert, miért nem hirdetnek új pályázatot, miért nem hoznak létre új, tiszta tenderbizottságot? Miért kell mindenképpen még ennek a kormánynak tető alá hozni az üzletet?

Dzurinda pontosan fogalmaz, amikor azt állítja: az elmúlt két hét volt a legnehezebb időszak az SDKÚ történetében. Ennyi megválaszolatlan, kellemetlen kérdés mindenkit megizzasztana. Azzal viszont nem lehet egyetérteni, hogy mindez nem ártott az SDKÚ-nak, mert bár lehet összeesküvés, bosszú, párton belüli harc a dolog mögött, túl sok a kérdőjel és a véletlen egybeesés ahhoz, hogy a gyanú és bizalmatlanság eltűnjön, és a kételyekről egy-két áldozati bárány, elterelő manőver és az összeférhetetlenségi törvény szorgalmazása elvonja a figyelmet.