ĺrország, az európai sziget, ahol merő unalom a kampány

Valakik mintha mulasztást követtek volna el – nem szóltak az íreknek, hogy Európában komoly válságba kerültek a hagyományos centrista pártok. Némi iróniával így lehetne egy mondattal kommentálni a pénteki írországi parlamenti választások eredményeit.

Mi csak irigyelhetjük az íreket – szakértők szerint merő unalom volt a mindössze 21 napos kampány. Minden párt ugyanazt ígérte: kisebb adókat, nagyobb fejlesztési alapokat, több és jobb iskolát, óvodát, magasabb színvonalú egészségügyi ellátást. Árnyalatnyi különbségek csak a merész, de reális tervek finanszírozásának módjában mutatkoztak – azok is csak módjával. Az írek ugyanis hagyományosan nem annyira politikai programokat, mint inkább személyiségeket választanak. Ezért aztán a választási kampányuk is egészen más, mint a kontinensen szokásos: nem járnak nagygyűlésekre, beülnek kedvenc kocsmájukba vagy klubjukba, és megvárják, amíg betér oda egy voksra vágyó politikus, fizet egy rundó sört, és elmondja, mit is szeretne. Mindenkit meghallgatnak – majd döntenek. Egyedülállóan bonyolultan, de szerintük nagyon igazságosan. ĺrországban ugyanis nemcsak a kiválasztott pártra adja le voksát a polgár, hanem rangsorolja a többi indulót is, s ezekből az országos szinten leadott preferenciaszavazatokból a pártok akár meghatározó számú mandátumhoz juthatnak.

ĺrország még nem is olyan régen Európa egyik szegényháza volt, a gazdag Nagy-Britannia legközelebbi és legjobban kizsákmányolt gyarmata. Sziget – földrajzi, gazdasági, társadalmi és vallási értelemben egyaránt. Az elmúlt öt évben viszont a prosperitás, a gyors gazdasági növekedés szigetévé vált, s a szaporodó gazdasági problémákkal küzdő EU-ban kiérdemelte a „kelta tigris” elnevezést. Már 1997-ben sem volt olyan rossz a gazdasági helyzet ĺrországban, Szlovákia például csak álmodhat azokról a viszonyokról, amelyek a Fine Gael–munkáspárti koalíció leváltására késztették az íreket. A GDP növekedése rendre 4% körül mozgott, a munkanélküliségi ráta pedig 10%-os volt. Az új jobbközép koalíció (Fianna Fáil–Progresszív Demokrata Párt) viszont egy év után elérte, hogy az utóbbi négy évben már 10%-os volt a gazdasági növekedés és a munkanélküliség visszaesett 4%-ra. A gazdasági csoda két pillérre épült: a fokozatos adócsökkentésre és a merész, de átgondolt gazdaságfejlesztési programokra, amelyek számtalan új munkahelyet teremtettek. Annyit, hogy egyre több vendégmunkást fogad ĺrország: egyrészt magasan képzett szakembereket, másrészt kétkezi munkásokat – azok helyére, akik magasabb szakképzettséghez jutottak a nagyvonalú képesítésfejlesztő programok és a bőkezűen támogatott oktatási rendszer eredményes működése folytán.

ĺr sajátosság az is, hogy a bevándorlók nagy száma ellenére – igaz, sok köztük az Amerikából visszavándorló ír – a nacionalista, rasszista szélsőjobb nem tudott teret nyerni. Ennek magyarázata nyilván az ír történelemben keresendő, amelyben a nemzeti és gazdasági elnyomás kiváltotta kivándorlás évszázadokon át főszereplő volt. Természetesen a nacionalizmus sem idegen az írektől, de annak inkább vallási, semmint nemzetiségi vagy faji célpontja van. Az is gyengülőfélben, mégpedig éppen az eddig kormányzó jobbközépnek köszönhetően: a négy éve aláírt nagypénteki megállapodás az északír helyzet rendezéséről feloldotta a katolikus–protestáns feszültségek jelentős részét, még ha a megállapodás nem valósult is meg teljesen.

Ilyen öt év után az írek úgy döntöttek, nem követik az Európa legtöbb országában szinte kötelező kormányváltások hagyományát és ismét Bertie Ahernt akarják kormányfőnek – mégpedig erősebbnek, mint eddig. Ez még ĺrországban is ritka eset: 60 éve nem volt kormány, amely kitöltötte volna az öt évet, 1969 óta nem választottak újjá egyetlen miniszterelnököt sem, s 1973 óta egyetlen párt sem tudott koalíciós partner nélkül kormányozni. Most van rá esély, bár a Fianna Fáil hajszálnyira elmarad az abszolút többségtől – viszont elegendő lesz számára néhány független képviselő támogatása, amire bizton számíthat.

Akivel viszont Ahern semmiképpen sem alakítana koalíciót, az a Sinn Fein, az IRA politikai szárnya, amely ugyancsak jelentősen megerősödött, s az eddigi egy helyett valószínűleg öt képviselője lesz a Dail 166 tagú alsóházában. Ahern ugyanis határozottan ragaszkodik a nagypénteki megállapodás következetes teljesítéséhez, s amíg az IRA fel nem oszlik, nem kacérkodik az egyre népszerűbb Sinn Feinnel. Még akkor sem, ha vezetője, Gerry Adams az ország második legnépszerűbb politikusa. Megteheti ezt, mégpedig minden negatív következmény nélkül, hiszen ő a népszerűségi lista vezetője, ami egy kormányfő esetében ugyancsak európai unikum.

Megerősödött helyzetében Bertie Ahern, a képzett könyvelő hozzáláthat az elszabadult költségvetési kiadások lefaragásához, ami végső soron az adóterhek további csökkenését és a gazdasági növekedés megőrzését eredményezheti. Vagyis bebizonyíthatja, hogy mindaz, amit ĺrország elért, több, mint gazdasági csoda. A csoda három napig tart, a gazdasági csoda jó, ha három évig. Itt egészen másról van szó: egy átgondolt, lépésről lépésre megvalósított gazdasági átalakulásról, amely a szociális vonatkozásokat is szem előtt tartja, minek köszönhetően nemcsak támogatói, hanem haszonélvezői köre is nagyon széles. Végsősoron nemcsak biztonságérzetet, hanem egy fokkal többet, magabiztosságot is adott a polgároknak. Ismerve ĺrország múltját, ez – némi túlzással – történelmi tett. Meg példa és kihívás Észak-ĺrország számára, hiszen Tony Blair brit kormánya Bertie Ahern szövetségese.