Lassú tűzre tolt viszony

A kapcsolatok nem szakadtak meg, nem hűltek ki, csak szünetelnek, mint egy öreg házasságban: se veled, se nélküled helyzet alakult ki – jelentette ki Kapronczay. A kapcsolatok fellazulásának egyik oka szerinte a két kormány közötti világnézeti különbség: természetesen egy szocialista kormány együtt tud politizálni egy polgári koalícióval, de szükségesen vannak köztük feszültségek. A lengyelek egy ortodox szemléletű, posztkommunista kormánynak tekintik a magyart, és ez fordítva is igaz – mutatott rá a szakember.

Ebből a szempontból jó példának nevezte a lengyel elnök tavalyelőtti magyarországi útját, amikor senki sem várta Budapesten Lech Kaczynskit, végül a házelnök fogadta. Kapronczay megjegyezte, hogy a külpolitikai megközelítésekben is vannak különbségek a két kormány között: a lengyelek például élénken oroszellenesek, viszont a budapesti kormány együttműködik Moszkvával, egyebek mellett az energiakérdésekben.

A szakértő azt mondta, az energiaügy önmagában is feszültségpont a két ország között: a lengyelek élénken figyelték a magyar–orosz megállapodást a Déli Áramlatról. Ez a terület egyike azoknak, ahol verseny van a két ország között. A versengés másik terepe az uniós pénzek lehívása és a tőkekihelyezések kérdése, még akkor is, ha alapvetően más a két országba érkező befektetések összetétele – hangsúlyozta. A magyar–lengyel kapcsolatok hullámvölgybe kerülése szerinte nemcsak a kétoldalú kooperációra, hanem a visegrádi együttmű?ködésre is kihat.

A történész úgy látja, az újbóli egymásra találáshoz nem elég, ha azonos színű kormányok lesznek hatalmon a két országban, gazdasági fellendülés és a jelenleginél is élénkebb kulturális együtt?működés kell. Ami évszázadokon keresztül működött, az most a gazdasági versengés és a politikai világnézeti különbség miatt „lassú tűzön forr” – fogalmazott az elemző.

Lengyelország és Magyarország kapcsolata egyébként koronként változott: más volt a helyzet az Árpád-ház idején, megint más a vegyes házi királyok korában és a Habsburgok uralkodásakor.

A szabadságharcok és a szabadságmozgalmak idején a két nép kölcsönösen segítette egymást, így volt ez 1831-ben Lengyelországban éppúgy, mint 1848–49-ben Magyarországon. A szabadságharcok után egyébként többször menekültek lengyelek Magyarországra, gyakorlatilag mindegyik nagyobb felkelés egy-egy lengyel kolónia kialakulását eredményezte Magyarországon – közölte Kapronczay Károly.

Kitért arra, hogy a két ország az első és a második világháború idején is kereste egymás partnerségét. Ekkor épültek ki azok a főként kulturális kapcsolatokat ápoló szervezetek, amelyek ma is előtérbe kerülnek, ha nincs élénk politikai együttműködés a két ország között. A történész megemlítette, hogy a rendszerváltás előtt is megtalálták a közös nevezőt a két ország ellenzéki mozgalmai, a változás és az euroatlanti integráció után azonban az azonos gondokat másként kezelte a két ország.