Kitől tanuljon az MKP?

Ez év tavaszán, a második Dzurinda-koalíción belüli első összecsapásokat követően még így tettük fel a kérdést: kibírja ez a politikai szövetség 2006 őszéig? Ma már ezt kérdezzük: vajon a jelenlegi miniszterelnök képviseli Szlovákiát 2004. május elsején, az ország EU-taggá válásának napján? A kormányfő hívei sorok között is, kimondva is azzal érvelnek, hogy ártana az országnak, ha közvetlenül a belépés előtt lenne vezércsere. Kérdés, nekik van-e igazuk, vagy azoknak, akik (orvosi hasonlattal élve) állítják, nem tesz jót a szervezetnek, ha a feltétlenül szükségesnél hat hónapnál tovább tartják „gépen” a pácienst.

Tudjuk, milyen intézkedések várhatók 2004 első napjától. Ha a jelenlegi viszonyok között azt mondjuk, a koalíció eredetileg fő ereje megroggyant, a 10 százalékon aluli pártok közé került, nyugodtan borítékolható, hogy a jövő esztendő első hat hónapjában eljelentéktelenedik. Tudjuk, miként porladt szét az SDKÚ. Látjuk, hogy a KDH a rá jellemző ügyetlenséggel, de a falusi lakosság egy bizonyos része támogatásában megalapozottan, reménykedve reagál az eseményekre. És azt is tudjuk, hogy a Pavol Rusko vezette ANO milyen hajtűkanyarokra hajlamos.

Azt is jó lenne tudni, hogy a magyar párt mennyire van felkészülve a változásokra. Ugyanis nincs az a statisztikus, az az éles elméjű szociológus, aki kiszámítaná, politikai magatartásában a szlovákiai magyar hogyan reagál az újévtől bekövetkező változásokra. A pánikba esett miniszterelnök már csak abban bízik, hogy a baloldalon nincs kormányképes erő. Mert Fico ugyan megüti a szalonképesség mértékét, de vajon mely pártokkal szövetkezve tudna többségre szert tenni? Ha a jelenlegi koalíció Dzurinda vezetésével összeomlana, félő, hogy a felkészületlen baloldal és a cselekvésképtelen jobboldal által előidézett káosz lenne az úr. Súlyosbítaná a helyzetet, ha ez közvetlenül EU-taggá válásunk előtt következne be. A belépés közelségével való zsarolás lehetséges következményeit hadd ne részletezzem. Az uniós csatlakozás előtti időszakban az MKP vajon mivel járulhatna hozzá a koalíció konszolidálásához, majd később a hazai politikai struktúra stabilizálódásához?

Eddig még alig volt észlelhető annak logikátlansága, hogy a túlnyomórészt nagyon szerény körülmények között élő jó fél millió szlovákiai magyart hangsúlyozottan jobboldali párt képviseli. Politikai válság van. Ilyenkor különösen indokolt az irányváltoztatás. Persze, nem úgy, hogy az „oroszlán” kedden bejelenti, szerdától a kelkáposztát kedveli. Ez hiteltelen lenne. De lenne egy megoldás: az MKP-ban meglehetősen népszerű Fidesz módszerének követése. Orbán Viktor egy nap rájött, liberálisként kevés számára az oxigén. Máról holnapra konzervatív lett. Megjósolható, hogy hangsúlyozottan jobboldaliként itt előbb-utóbb az MKP-t is gyötörni kezdi a légszomj. Irányváltoztatása, természetesen, nem úgy következhet be, hogy a pártvezetés bejelenti: mostantól baloldaliak vagyunk. De azt megtehetik, hogy közlik: potenciális választóinak a szociális érdekeit sokkal inkább figyelembe véve fognak politizálni.