Kiscsoportos terminátor

Először azt hittem, Dzurinda természetes hendikepjét behozandó otthon puzzle-t rakosgat, felelősségteljesen, ahogy ő szokott, vagy új, „már válaszoltam a kérdésre”, „kivizsgáljuk”, „az ország érdekében” típusú falszövegeket tanul, de csalódnom kellett, mert valószínűleg most jött el az indiános-cowboyos korszaka. Matt szobácskájában először zsírkrétával fölrajzolja az ellenségképet (pl. Vak Ló, Fehér Máj, Ján Mojžiš), kivágja és ráragasztja a figurára, majd kisebb csoportokba gyűjti őket, és a nyilvánosság előtt beléjük ereszt egy sorozatot. A kis komisz.

Próbáltam megfejteni e heti játékának lényegét, de arra jutottam, hogy valamit túlkalkulált a gyermek, vagy meg egyáltalán nem kalkulált, tudja a halál, melyik a szerencsésebb eset. Először nyilvánosan nekirontott az ANO-nak (ez az a globalizált csoport, amely eretnek tettekre próbálja rábírni a társadalmat, például magzatelhajtó versenyeket rendezne), majd sorozatot eresztett egy másik kis csoportba is, amelyik alá akarta aknázni a játékteret, mármint az államot, meg egy másik kis csoportot, amit SDKÚ-nak szoktak nevezni. Itt meg kell állni pár mondatra. Ez a csibész Dzurinda vallott a spéci bíró előtt arról, hogy ki dolgozik az állam ellen. Róbert Kaliňák, akinek viszont volt gyerekkora, és még most is tart, tudni vélte, hogy Dzurinda kiket is emlegetett kis csoportként a spéci előtt, és állítólag az SDKÚ-s kiscsoporttól tudta meg ezt. Ügyes kis Biberach ez a Kaliňák, mert állítólag olyanokat is megemlített, akikről Dzurinda a spécinek nem beszélt. Visszatérve, azok az emberek, akikről Biberach beszélt, általában mind a kereszténydemokraták holdudvarához tartoznak. Ugye értik, mit nem értek: Miért megy neki egyszerre két koalíciós partnerének a csintalan Dzurinda? Lehet, hogy csak Kaliňák csalt bennünket csapdába, és nincs mit nem érteni, de manapság jobb, ha résen van az ember. Ami a legkínosabb ennek a miniszterelnöknek az egészben, az a könnyű mozdonyok esete, amelyet még a spécinek is elpanaszkodott. Nem tiszta, mármint a lelkiismerete. Dzurinda úgy cipeli hátán a vonatbotrányt, mint a keresztet pártja nevében.

Annyit adjunk meg Dzurindának, hogy jól taktikázott, mert az ANO kis csoportja berezelt, és mindjárt egyben maradt a koalíció, mert a miniszterelnök kemény hangon fenyegetőzött, sőt, az ördöggel is leült tárgyalni, no, meg a többi koalíciós partnerrel. Bár szerintem csak azt beszélték meg, hogy Tkáčék ne támogassák az abortusztörvényt, de ennyi is elég ahhoz, hogy tele legyen a liberális pelus. Kíváncsi vagyok, mi kerül a pelenkába azután, hogy Ruskóra ráült a belügy, s elveszítheti immunitását. Csak az feltűnő, hogy a koalíciós négyes utálkozásából kimaradt az MKP.

Mikor Amerikában jártam, azt vettem észre, hogy a metró, a megállók, az utcák everyday herókkal, értsd mindennapi hősökkel vannak kiplakátozva. Nem Lincoln, Washington vagy éppen idősebb Bush arcképe borítja unalomba a városokat, hanem tűzoltóké, tanároké, olyanoké, akik nem kiválasztottságból, hanem hivatásból tettek valamit a közért. (Megjegyzem, mindez 2001. szeptember 11. előtt történt, amikor még nem volt olyan nagy divat tűzoltónak lenni Amerikában.) Persze, motyoghatunk, hogy a naiv, álszent amik, pedig igazuk van. Az ő faragott szobraik nimbusz- és botránymentesek. Nálunk meg koporsókat temetnek újra, mindenféle kétes, vagy nem kétes egyének képeivel vonulnak az utcára az emberek, olyan egyenruhákba öltöznek, amilyenek nem éppen dicsőséges korszakokra emlékeztetnek. Nem lehetne valahogy megoldani, hogy például a párkányi háztűz hőseivel legyen tele az utca, és ne Andrej Hlinka pillanatnyilag nem létező földi maradványait állítsuk ki, és képeivel vonuljunk föl?