Kincstári pesszimizmus

Időben szinte teljesen egybeesett a közgazdászok által kidolgozott EU-csatlakozási hatástanulmány közzététele és a miniszterelnök beszámolója a kormányprogram (nem)teljesítéséről. Ez akár így is értelmezhető: demonstratívan tudtára akarják adni a nagyérdeműnek, hogy a kormány beismeri a kudarcot, és vége a kincstári optimizmus időszakának. Mikuláš Dzurinda mostantól mintha „Churchillre” venné a figurát. Feledtetni próbálja, amit már egy évvel a kormányprogram meghirdetése után sem vett komolyan senki. A bérek megduplázása helyett most verejtéket, a munkanélküliség felére csökkentésének pótlékául tengernyi könnyet ígér. Még akkor is (sőt!), ha alkalmasnak találtatunk az EU-tagságra. Mellőzzük most a tények felsorolását, amivel a miniszterelnök környezete a kudarcot általában megideologizálja. Ne taglaljuk, milyen hatással volt az 1998 utáni kibontakozásra, hogy az előző kormány üres kasszát hagyott hátra, hogy a Mečiar által helyzetbe hozottak miként éltek vissza helyzetükkel, hogy... De húzzuk alá kétszer, hogy Dzurinda értelmiségi holdudvara csúfosan megbukott. Útilaput érdemelnének talpuk alá, mert irreális ígéretekre ihlették főnöküket. Nevetségessé tették a miniszterelnököt. Rajtuk kívül mindenki tisztában volt vele már 1998 őszén, hogy az ígéretek kilenctized része megvalósíthatatlan. A politika klasszikusa hadviselésre és a generálisok szerepére vonatkozó szállóigéjének Szlovákiában ez lehetne a parafrázisa: az ökonómia sokkalta komolyabb dolog, semhogy irányítását pártközgazdászokra szabadna bízni. Dzurinda a falusi szabóhoz hasonlóan „hozott anyagból” dolgozott. A koalíció minden pártjának megvolt a maga közgazdásziskolája, és ennek minden „professzora” hazabeszélt. Sokan voltak Dzurinda körül, akik hajlandók voltak mindent megígértetni a miniszterelnökkel, csakhogy életükben legalább egyszer miniszterré, vagy miniszterközelivé válhassanak. Kérdés, főnökük észre vette-e, hogy nevetségessé tették. Vagy nem volt kurázsija ezt észrevenni? A következtetések levonását az jelentette volna, hogy olyan közgazdászokkal készíttet helyzetelemzést, akik csak a tárgyilagosságban érdekeltek. Ismerjük viszonyainkat, nem biztos, hogy egy ilyen csapat szlovákiai közgazdászokból összeállítható lett volna. De térségünkben van néhány ország, ahol vannak közgazdászok, akik a gazdasági esélyeket és az átmenet sanyarúsága által gerjesztett szociális veszélyeket hazabeszélés nélkül meg tudják nevezni.