Kína, az olajéhes óriás – a világ legnagyobb importőrévé válik

MTI-HÁTTÉR

Évről évre több kőolajat fogyaszt Kína; a nyersanyagéhség az ország külpolitikáját is meghatározhatja.

Mozambik, Oroszország, Kazahsztán, Üzbegisztán, Ecuador – csupán néhány ország, amelylyel Kína idén olajipari megállapodást kötött. A világ idei összes új, energiaipari üzletét a kelet-ázsiai óriás jegyzi, Kína tíz legnagyobb külföldi felvásárlása szintén az ágazatban történt.

Kína energiaéhsége három évtizede töretlenül nő, a gazdaság robusztus bővülése táplálja. Az igényeket a belföldi olajmező-feltárások nem képesek kielégíteni: Kína több mint 60%-ban külföldről kénytelen fedezni olajellátását. Az idei behozatala a kínai nemzeti olajtársaság, a CNPC becslése szerint 289 millió tonnát tesz majd ki, ami 7%-os éves növekedés, de a 2005-ös értéknek közel a duplája. Az ország az évtized végére – az Egyesült Államokat megelőzve – a világ legnagyobb olajimportőrévé válik: 2020-ban már a felhasznált olaj 70%-át külföldről fogja behozni. Mindez mutatja, hogy az olajellátás biztosítása kiemelkedően fontos Kína számára. A kérdés a gazdaságpolitikán túl a külpolitikai irányvonalakat is meghatározhatja, új szövetségeseket, de új riválisokat is hozhat Kínának.

Szövetségekre mindenekelőtt Afrikában és Ázsiában tehet szert. A CNPC és az orosz Rosznyeft idén rekordösszegű, 270 milliárd dolláros megállapodást kötött, amelyet Putyin orosz államfő precedens nélkülinek nevezett. Moszkva a következő 25 évben napi 300 ezer hordó olajat szállít Pekingnek, Kína legnagyobb energiaforrásává válik. A két vállalat emellett közös feltárásokba kezd Szibériában és a Távol-Keleten. Szintén precedens nélküli Kína Ecuadorral kötött megállapodása: kölcsönökért cserébe Peking 90%-ban rendelkezik a dél-amerikai ország olaja felett. Hasonló megállapodást Kína korábban már Venezuelával, Brazíliával és Angolával is kötött.

Kína éves külföldi olajtermelése becslések szerint 2015-re megközelíti Kuvaitét, a napi 1,5 millió hordót. Ha a felvásárlások hasonló ütemben folytatódnak, az fokozódó rivalizálást hozhat a legnagyobb olajtermelőkkel, az Arab-térség országaival, de az Egyesült Államokkal is – figyelmeztettek a kínai Társadalomtudományi Akadémia kutatói egy tanulmányukban.

Ám az olajellátás biztosítása magával hozhatja Kína nemzetközi szerepének erősödését. A szállítási útvonalak ellenőrzése a stabilitás őrévé, többek között a terrorizmus elleni harc hangos támogatójává teheti Pekinget. Az olajárak gazdaságra gyakorolt hatása emellett Kínát a szabad versenyes nemzetközi piac erősítésére is kényszeríti majd, amely egészen biztosan visszahat a hazai piaci helyzetre, az általános liberalizáció gyorsulását hozva magával.