Kezdődhet a nagy össznépi nyugdíjtanulás

Az első lépés meglenne, a folytatást pedig majd meglátjuk. A parlament, ha nem is a múlt év végén remélt közmegegyezéssel, de a héten elfogadta a nyugdíjbiztosítás első pillérét bevezető törvényt. Ennek eredményeként most két nagy csoport áll nehéz feladat előtt. A Szociális Biztosítónak három hónapja van az új rendszer előkészítésére (igaz, elvben már legalább négy éve készül rá). Helyzetét könnyíti, hogy a reform részeként a héten ezt is államosították, sőt a nyáron új, megbízható igazgatót kapott, vagyis ilyen szempontból ideális körülményeket teremtettek az intenzív munkájához. A másik nagy csoport az ország egész lakossága, hiszen a nyugdíj mindenkit érint. Vagyis majdnem mindenkit, mert ezentúl aki nem dolgozik, az nem is eszik. Vagyis, aki nem fizeti kellő ideig a nyugdíjbiztosítást, idős korában is csak a szociális biztosításra számíthat. Januártól különben sok ilyen, a múltból örökölt rés tömődik el, említsük csak a szimulánsok várható kellemetlenségeit. Az átmenet sem lesz fájdalommentes, így dicsérendő, hogy a parlament néhány esetben beépített néhány éves átmeneti időszakot. Egyelőre maradjunk abban, hogy januártól egy más rendszerben találjuk magunkat, és csak azt tudjuk ajánlani mindenkinek, hogy most három hónapig próbálják ezt megtanulni a sajtóból. Aki még ennyit sem tesz az önmenedzselésért, januártól magára vessen. Mondhatnánk, persze, hogy egy bölcs és előrelátó kormány egy ilyen kaliberű rendszerváltozást az egyszerű emberek számára valamiféle megbízható tanácsadó hálózat felállításával igyekszik megemészthetővé tenni, de hát a miénk örül, hogy él, ilyen pluszt nem nagyon várhatunk el tőle. Azután pedig majd panaszkodik, hogy a tüdejét is kiköpte a nagy reformigyekezetben, mégis elfordultak tőle a választók. De készüljünk inkább az októberi nyugdíjfordulóra, amely sokkal rázósabbnak mutatkozik a mostaninál. A magánnyugdíjpénztárak már a kormánykoalíción belül sem örvendenek egyértelmű támogatásnak. Sokan ugyanis nem bíznak abban, hogy a saját tőkeszámlán felhalmozott pénz hozama magasabb lesz, mint a szociális biztosításból várható összeg. A héten ezzel kapcsolatban újabb kiábrándító felvetést is olvashattunk. Eszerint a tőkeszámlánkon felhalmozódó pénz esetleg nem lesz örökölhető. Ez már kész tragédia lenne, hiszen a sok lefaragás miatt szinte már az maradt az utolsó reményünk, hogy ha már olyan országban kell élnünk, ahol nem csak a mosónők halnak korán, legalább a nyugdíjspórolásunkat továbbadjuk a gyermekeinknek. Ha még ezt is elveszik tőlünk, akkor igazán nem értjük, mi a fenéért kockáztatnánk a második pillért, amikor az első pillérben maradva sokkal biztosabbra mehetünk. Sőt, kissé a mai helyzet köszön majd vissza, amikor, ugye, minden előrelátó ember a hivatalos sémákon kívül takarékoskodik a nyugdíjas éveire. Ez pedig rossz bizonyítvány lenne egy olyan politikai garnitúra számára, amely azt ígérte, hogy egy rendes nyugdíjat garantáló rendszert hoz létre, és ezért legfeljebb feláldozza a még privatizálható állami vagyont.

Örvendezhettünk annak a hírnek, hogy nagy előrehaladás történt Brüsszelben a strukturális alapok felhasználásáról szóló tárgyalások során. A bejelentés, hogy az utolsókból elsők lettünk, talán kicsit túlzottra sikerült, mert hogyan zárulhattak le a tárgyalások, amikor maradtak nyitott kérdések, de hát ez nem von le semmit a nagy ugrás értékéből. Mi viszont kénytelen-kelletlen maradunk a földön, és a saját perspektívánkból nézzük a helyzetet. ĺgy például kíváncsian várjuk, miért nem szerepel a kedvező, 20 százalékos önrészbe sorolt témák között a néhány hete olyan nagy vitát kiváltó vidékfejlesztési támogatás. Ennek csak egy pozitív magyarázata lehet, kormányunk a faluktól még ennél is kisebb önrészt igényel majd, így várjuk ennek bejelentését. Meg aztán a Brüsszel iránti kötelezettség teljesítése után következhet a hazai nagyközönség, talán ezúttal nem nevezik az újságírót az ellenség ügynökének, ha azt állítja, hogy a strukturális alapok indulásának küszöbén az érintett hazai szubjektumok szinte semmit sem tudnak arról, hogy mi vár rájuk. Ezen tehát a legfőbb ideje változtatni, mert az ilyen helyzet különféle, nem túl hízelgő találgatásokra ad alkalmat.