Két nyugdíjunk is lehet, ám nem tudni, mekkora

Érezzük magunkat néhány napig úgy, mintha normális országban élnénk. Egy ilyenben ugyanis a polgárok a kormánnyal és a parlamenttel kapcsolatban főként arra figyelnek, hogy az ott születő döntések miként hatnak a pénzükre, az életszínvonalukra. Kivételesen nálunk is ilyen heteket élünk, a közvélemény lassan emészti az adóreform javaslatát, és végre a nyugdíjreform koncepciója is a kormány elé került. Aki figyelemmel kísérte az utóbbi tervezetet, kénytelen lesz kissé átalakítani az eddigi képet. A kormányülés után nyilvánosságra hozott információk szerint az új rendszerbe átlépők már nemcsak a saját tőkeszámláikról (második pillér), hanem a Szociális Biztosítótól (első pillér) is számíthatnak nyugdíjra. Ha a jövő év elején életbe lép az új rendszer, komolyan el kell gondolkoznunk azon, melyik úton induljunk tovább. A kormány által jóváhagyott koncepció az új rendszer esetében a kockázatosabb utat jelenti, miközben a régit igyekszik a mainál vonzóbbá tenni. Ilyen szempontból csak a pályakezdők lesznek kényelmes helyzetben, nem kell dönteniük, nekik kötelező lesz az új rendszer. Mi, többiek majd rághatjuk a körmünket, vajon melyik út a helyes. Azzal, hogy a kormány csak a pályakezdőknek tette kötelezővé a magánnyugdíjalapokban való takarékoskodást, megnehezítette az új rendszer felfutását. Ebben a helyzetben csak arra számíthatunk, hogy a magán-nyugdíjbiztosítók várhatóan nagyon intenzív (más szóval agresszív) kampánya annyi embert győz meg az átlépésről, hogy az új rendszer is gyorsan nyereségessé válik. Eközben pedig azok helyzete is javul, akik inkább a Szociális Biztosítóra bízzák időskori ellátásukat. Törlik a nyugdíj felső határát, újra dolgozhatnak a nyugdíjasok, és bár 62 évre emelkedik a nyugdíjkorhatár, lehetőség lesz a korkedvezményes nyugdíjra. Ez utóbbi esetben azzal a feltétellel, hogy a nyugdíj összege meghaladja a létminimum 1,2-szeresét. A változás hátulütője, hogy cserébe az átlagbér háromszorosára emelik a kötelező nyugdíjbiztosítás felső határát. Ez azonban csak egy szűk réteget sújt, közülük is a legtöbben nyilván inkább az új rendszert választják. Továbbra sem látunk tisztán azonban a számokat illetően; így nem lehet felbecsülni, hogy kinek is éri meg valójában a saját számlára való takarékoskodás. Egyelőre csak az ellendrukkereket idézhetjük. A bármiféle nyugdíjreformot gondosan szabotáló mečiarizmus idején pénzügyminisztériumi államtitkárként kísértő akadémiai közgazdász szerint az új rendszer csak azoknak szolgál majd, akik harminc éven keresztül havi húszezer korona felett keresnek. Ebből eredően a 13 ezer koronás átlagbérből élők szerinte hálásak lesznek, hogy maradhatnak a régi rendszerben. Állítása egyelőre nehezen értékelhető, hiszen a nyugdíjreform kidolgozói gondosan hallgatnak a számokról. Egy azonban biztos, ha ez valóban így lenne, akkor akár visszatehetnék a fiókba a koncepciót. Húszezer koronánál magasabb havi jövedelemmel a társadalom kevesebb mint 5 százaléka rendelkezik, az ő átlépésük azonban nem tenné nyereségessé a magánnyugdíjalapokat. Ezért kíváncsian várjuk a szociális ügyi minisztérium számításait, amelyek már nyilvánvalóan léteznek. Minél előbb nyilvánosságra kerülnek, annál hamarabb eldönthetjük, miről is van szó tulajdonképpen. Magyarországon és Lengyelországban mindenesetre sokkal szélesebb rétegek számára szól a második pillér, pedig ott a magánnyugdíjpénztárak ügyfelei a nálunk beharangozott 10 százaléknál jóval kevesebbet utalhatnak a számlájukra. De térjünk vissza a szlovákiai hétköznapokba. A Drukos által megkárosított tízezrek a héten kapkodhatták a fejüket. A károsultak nevében fellépő szövetség a csődeljárás keretében azt a František Mojžišt helyezte újra igazgatói pozícióba, akiről pedig azt hinnénk, hogy minden este elátkozzák a nevét, amiért megfosztotta őket a vagyonkájuktól. Ezzel kizárták azokat, akiknek Mojžiš annak idején állítólag eladta a céget. Ők persze nem hagyják magukat, bírósághoz fordulnak, és a mókuskerék újra fordul egyet. A károsultak pedig legfeljebb azzal vigasztalhatják magukat, hogy a „nem banki szubjektumok” problémája most éppen Magyarországon bukkant fel, és a hivatalos szervek ott sem nagyon tudják, miként szereljék le a magas kamatoktól megszédült ügyfelek rohamát.