Katedráról – tüntetésre

Ideje már, hogy a mindenkori kormány és parlament ráébredjen: az ország és polgárainak hosszú távú érdekeit más egyéb mellett leginkább az oktatásügy kiemelt támogatása jelentené. Tanúsítja ezt több távol-keleti ország példája is. Ezzel szemben a hazai politikai döntéshozók intézkedéseinek következményeként az oktatásügy és – főként – a pedagógusok mind kilátástalanabb és sanyarúbb helyzetbe kerülnek. Az ország lakosságának jobb sorsáért felelős és munkálkodni hivatott politikusok többsége nagy valószínűséggel identitászavarban szenved, talán ezért is kérik folyton a polgárok, így a pedagógusok türelmét és megértését az állam minden egyes megszorító intézkedése és a már akut pénzhiány kapcsán, ahelyett, hogy döntéseik meghozatalakor ők tanúsítanának nagyobb megértést a választóikkal szemben. Az oktatásügy egészének pozitív irányba ható reformjával, a pedagógusok életkörülményeinek javításával és helyzetük jobbra fordításával kapcsolatban a kormányzat részéről számtalan ígéret elhangzott már, mégsem indult be az olyannyira áhított átalakulási folyamat. Sőt: egyre inkább a megoldatlan gondok és a politikusi szószegések száma napról napra gyarapszik; gondoljunk csak a hatáskörök átruházásából fakadó gondokra és pénzhiányra. Az állam kimondatlanul is a nemzet napszámosainak tekinti a pedagógusokat, akik tiszteletet parancsoló türelemmel viseltetnek sorsuk iránt. Elvárja tőlük, hogy merő hivatástudatból a pályán maradjanak, és sok esetben méltatlan körülmények között, alacsony bér mellett álljanak ki naponta felkészülten és kellő munkakedvvel a katedrára. Tegnap délután a fővárosban és valamennyi járási székhelyen az utcára vonultak a pedagógusok, egyebek között a jövő évi, oktatásra szánt költségvetési tétel mintegy kilencmilliárdos bővítését követelve. A kormány által 2004-re előirányzott 46 milliárd korona a bruttó hazai össztermék (GDP) csupán 3,5 százalékának felel meg. Összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, és a honi oktatásügy helyzetéért komolyan aggódók érveinek jobb megértése céljából nem árt, ha elgondolkodunk azon, hogy az Európai Unió tagországaiban ez az összeg átlagosan csaknem hat százalékot teszi ki. Ehhez még hozzájárul, hogy a hazai pedagógusok havi járandósága mintegy háromnegyede a szlovákiai nemzetgazdaságban kifizetett átlagbéreknek. A pedagógusok tiltakozása másodsorban a közalkalmazotti törvény tervezett módosítása ellen irányult, a jogszabály-módosításnak köszönhetően ugyanis a tanítók jogosulatlanná válnának az idei fél 13., valamint a jövő évi 13. és 14. havi bérük kifizetésére. Damoklesz kardjaként lebeg a tanárok felett a pedagógusi bértábla egyelőre csak beharangozott, de nagy valószínűséggel bekövetkező megszüntetése is. Ez ugyanis a gyakorlatban annyit jelentene, hogy az alkalmazott, jelen esetben a pedagógus a jelenlegi bérének pusztán a töredékére lenne jogosult, fizetésének fennmaradó hányadáról a munkaadóval kötött szerződése rendelkezne, tekintet nélkül a pályán eltöltött éveinek számára, illetve képesítésére. Ezzel a pedagógusok karrierlehetősége jelentősen lecsökkenne. A tanítók tegnapi tiltakozó megmozdulásukkal valóban felhívták a nyilvánosság figyelmét helyzetük tarthatatlanságára. Még kér a pedagógus...