Kapkodó kormányfő

Nem igazán úgy sikeredett az elmúlt hét Mikuláš Dzurinda számára, ahogy azt nyilván önmagában eltervezte. Elsőként állt elő az eltelt három és fél esztendő kormányzati ténykedésének értékelésével, amely inkább magyarázkodások és – főleg – másokra mutogatások tömkelege volt. Bírálta a többi kormánypártot, hogy csak a sikerekhez adják a nevüket, s nem vállalnak felelősséget azokért a gazdasági és szociális kudarcokért, amelyeket a polgárok a saját bőrükön éreznek. Majd meglepő fordulattal az újságírókat kezdte ostorozni, akik közül sokan szerinte elbagatellizálják az állítólagos fényes sikerekkel övezett külföldi útjait. Legutóbb például több napilap nem lelkendezett, hanem csak rögzítette azt a tényt, hogy Londonban találkozott Tony Blair angol kormányfővel. Ami a tárgyilagos értékelő szemében akkor lenne jelentős esemény, ha valami lényeges előrehaladás született volna az államközi kapcsolatokban. Például eltörlik a vízumkényszert Szlovákia állampolgáraival szemben. Ám a kormányfőnk konkrét időponthoz kötött ígéret helyett most is csak udvarias biztatásokat kapott. Érthetően, hiszen Szlovákia jelenlegi gazdasági és szociális helyzete egyáltalán nem megnyugtató, emiatt nem csökken, sőt: bármikor megemelkedhet a kivándorolni szándékozó állampolgáraink száma. És nemcsak a romák, hanem főleg a frissdiplomás, továbbá a szakképzett és ennek ellenére – még a cseh- vagy a magyarországi társaikhoz képest is – kevés bérért tengődő, joggal lázadozó fiatalok és más elégedetlenkedők körében. Mindezt figyelembe véve annyi történt Londonban, hogy legfelsőbb szinten álltak szóba itt is, miként más nyugati fővárosokban is Mikuláš Dzurindával, és udvariasan megdicsérték őt eddigi ténykedéséért. Ami valóban hírértékű esemény, hiszen ez elődjének, azaz Mečiarnak sehol sem sikerült. Ám örökké nem lehet ennek a fényében sütkérezni. S képtelenség olyasféle csúsztatásokba kapaszkodni, hogy ma még valóban nagy a munkanélküliség nálunk és sok család naponta tényleg súlyos megélhetési gondokkal szembesül, viszont már csak egy lépés választ el bennünket attól, hogy beléphessünk az észak-atlanti katonai szövetségbe és az Európai Unióba, amely maga a földi paradicsom. A sajtó annyit tett, hogy jelentőségének megfelelően, vagyis a tényt nem túllihegve tudósított Londonból, majd tükröt tartott Dzurinda kormányértékelő elemzése elé. Nem a tükör a hibás a torz képért. Miként nem a sajtó a felelős a kormányfő riasztóan zuhanó népszerűsége miatt sem, amelyet kapkodásával és bűnbakkereséssel képtelen lesz megállítani. Súlyosbítja az ország gondjait, hogy Robert Fico és az ANO vezetői is – akárcsak az SDKÚ elnöke – mind ez ideig csak populista szólamokkal és egymás lejáratásával vétette észre magát. A KDH hol nacionalista hecckampánnyal, hol pedig irreális adócsökkentések ígérgetésével igyekszik magára vonni a figyelmet. A baloldali pártok meg egymást terítik ki. S Mečiar már dörzsöli a tenyerét. A szlovák politikai paletta szürkesége és önpusztító önzése miatt szinte semmit sem kell tennie, és a hatalom rövidesen újra az ölébe hull.