Jó előre szól a NATO

Vladimír Mečiarral a kormányfői székben Szlovákia aligha juthat be az Észak-atlanti Szövetségbe. Ez az, amit George Robertson NATO-főtitkár nem mondott ki Pozsonyban. És nem azért, mintha nem ez lenne a véleménye, hanem azért, mert ezt nem mondhatta ki.

Nehéz helyzetben van a skót lord: a NATO első embereként nem fogalmazhat nyíltan, ugyanakkor egyértelműen jelezni szeretné, ha a jövő évi választások eredményeként visszatér a Mečiar-garnitúra, nem valószínű, hogy az egy hónappal későbbi prágai NATO-csúcstalálkozón Szlovákia meghívót kap a Szövetségbe. Márpedig a közvélemény-kutatások szerint Mečiarnak (Ficóval együtt) jó esélye van a jövő őszi kormányalakításra. Fico idén már tiszteletét tette Brüsszelben, Robertson szerint jó benyomást keltett. Neki könnyebb dolga lesz meggyőzni kvalitásairól a NATO-t, hiszen az ő múltja nem olyan sűrű, mint Mečiaré.

A NATO annak idején világosan jelezte, a HZDS vezérének autoritatív regnálása volt az egyik ok, amiért 1997-ben a madridi csúcson szóba sem került Szlovákia meghívása. ĺgy két évvel később csak három zászlóval lengett több a brüsszeli NATO-székház előtt.

Lord Robertson annyit azért elmondott Pozsonyban, hogy most még a választópolgárok kezében van a döntés, nyitott szemmel kell választanunk, a demokratikus irányvonalnak folytatódnia kell – vagyis észnél legyetek, emberek, és ne kövessétek el azt a hibát, amit már annyiszor: ne válasszátok Mečiarékat. A szlovák csatlakozásról döntő 19 tagállamot ugyanis aligha hatja meg, hogy most már a HZDS is az euroatlanti integrációt tűzte zászlajára.

Alig egy hónappal a szlovákiai választások után, jövő novemberben még a legkevésbé sem lesz világos, milyen irányba viszi majd az országot új vezetése. Ha bejön Mečiar és csatlósai számítása, a tizenkilencek prágai döntésükkor csak abból indulhatnak ki, mit tett le a HZDS eddig az ország asztalára. Illetve, hogy mit vett le róla.