Jegyzőkönyvek a náci emberkísérletekről

„A szomjúság elviselhetetlenné válik. A páciens félig lehunyt szemmel mozdulatlanul fekszik. Állapota súlyos. Lélegzetvétele percenként 25-re csökken. Nyelve teljesen száraz, ajkai cserepesek... Dachaui koncentrációs tábor, 1944. augusztus 12. Rascher-kísérleti állomás.“

A jelentést Wilhelm Beigbloek, a német birodalmi légierő, a Luftwaffe orvos-alezredese készítette. A fenti „páciens” egyike annak a 44 zsidónak és cigánynak, akiket az SS kiválasztott a tengervíz ihatóvá tételével kapcsolatos kísérleteihez. A kiválasztottak 16 és 40 év közöttiek. Erről és sok más szörnyű kísérletről a nürnbergi perek jegyzőkönyvei tanúskodnak. A vallomások egymillió 35 ezer oldalt tesznek ki, 690 láda tartalmazza a lágerek áldozatainak kálváriáját. Augusztus 1-jén a Harvard Law School a nyilvánosság elé tárta teljes szövegüket. Beigbloek alezredes Bertatittal „dúsított” tengervizet adott a kísérleti alanyoknak. A következmények: kiszáradás, hasmenés, görcsök, hallucináció és halál 12 napon belül. „A döntés, hogy megszakítom-e a kísérletet, vagy folytatom, engem illetett” – vallotta. De a döntés csaknem mindig későn történt. A cigányokat aszociális elemeknek tartották és a doktor úgy gondolta, éppen ezért cigányokat kínozni nem bűn. Akárcsak Otto Beringer, aki Eichberg kórházában szellemileg visszamaradt gyerekeket „kezelt“. „60 milliméterig is felmenő vizet szívtunk le az agyukból és levegővel helyettesítettük azt. Ez a kicsiknek rettenetes fejfájást okozott.” Az egyik legszenvedélyesebben végzett kísérlet egy hormonnal folyt, amellyel gyógyítani, megszüntetni, vagy növelni akarták a homoszexuális hajlamokat, amelyet szervi betegségnek tartottak. Kurt Rascher doktor mélyhűtési kísérleteket is végzett prostituáltakon.