<p>Az alábbi jelenet a pozsonyi Hodzsa téren zajlott le. Itt található a főváros kevés mozgólépcsős aluljáróinak egyike. A vonattal érkező optimista külföldiek itt hiszik azt, hogy megtalálták a metrólejáratot. Pedig csupán átmehetnek a túloldalra a föld alatt, és közben vehetnek kávét, szemüvegkeretet, táskát, öltönyt, sőt egy fodrászatba is beülhetnek.</p>
Jé, ez mozog!
Én is lefelé indultam ma délelőtt. A mozgólépcső előtt fiatal nő bénázott, feltartva a gyalogosforgalmat. Nem mert rálépni, csak bámult a lába elé, nézte, ahogy megjelennek, bemélyednek és lefelé indulnak a lépcsőfokok. Egy férfi volt vele, ő gyakorlott mozdulattal lépett a mozgólépcsőre, és már középtájt volt, amikor hátranézett. Mosolyogva felszaladt, és segített a nőnek. Összekapaszkodva „utaztak”, aztán a férfi lependerítette a nőt. A mindenségit, mibe csöppentem már megint, gondoltam, és alig bírtam ki, hogy meg ne szólítsam őket. A nőt olyan húsz–huszonöt évesnek saccoltam. Fekete farmer, zöld széldzseki, közepes méretű hátizsák. Hétvégére jött fel Pozsonyba a kedveséhez, aki valami építkezésen vagy gyárban dolgozik. Életében először jár a fővárosban. Vonattal érkezett, mondjuk egy liptói kis faluból. A férfi kibuszozott elé a vasútállomásra, aztán az elnöki palota előtt leszálltak, hogy azt is megnézhesse a menyecske.Nem lehetnek együtt túl régen, hiszen a férfi nem tudta, hogy kedvese még sosem látott mozgólépcsőt. Nézzük, mit is jelent ez. A nő nem járt még repülőtéren, azaz feltehetően nem utazott nyaralni melegebb égtájakra, sem nyugat-európai nagyvárosokba. Budapesten vagy Bécsben sem járt még, ahol van metró. Nem vásárolt bevásárlóközpontban, azaz plázában, de talán áruházban sem, hiszen szemlátomást megdöbbent azon, hogy a lépcső mozog. Egyébként, ha belegondolunk, ez tényleg nonszensz, ahogy sok egyéb, természetesnek tartott dolog egy nagyvárosban. Élnek itt például olyan lusta emberek, akik nem képesek szétvágni egy bagettet, hogy beletegyenek pár szelet szalámit, hanem 1,80-ért veszik meg ugyanezt az aluljáróban. Vagy tizenöt percet várnak a villamosra, hogy eljussanak oda, ahová gyalog nyolc perc alatt érnének. Kétségbeesnek, ha tíz percre kiesik az internet, vagy ha nem működik a légkondi. Folytathatnám. (Ott van például a mozgó járda, ami már tényleg a feleslegesség netovábbja.) Szóval hősnőnk túl van az első fővárosi megrázkódtatáson, amelyet a semmiből előbukkanó és odalent ismét a nagy a semmibe vesző fémlépcsős szerkezet okozott neki. Kíváncsi lennék, mi mindenre csodálkozik még rá ebben a furcsa, európainak bajosan mondható, de „adminisztratív” szempontból mégiscsak annak számító városban.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2024. 10.10.
Tűzoltó lehet az államfő
2024. 10.10.
A társadalmat is konszolidálni kell
2024. 10.09.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.