Itt Athén a tét

Igazából nehezen tudom elképzelni, hogy jövője legyen egy olyan szervezetnek, amelybe mi belépünk, de most hirtelenjében kettővel is próbálkozunk, egyelőre minden arra vall, hogy sikeresen. Lehetséges, hogy képesek vagyunk nem homokszemként viselkedni egy új Európa-prototípusban? A NATO-csatlakozás tegnapelőtt tetőzött Pozsonynál, rajtunk már semmi sem múlik, csupán a szövetségeseken. Az európai uniós integráció nagyjeleneteivel is végeztünk, már csak a finálé vár ránk. Tegnap Athénben 25 ország vezetői, direkt erre az ünne-pélyes pillanatra kimunkált aláírásukkal (a luxemburgi kormányfőé egy csíkra sikeredett) igazolták az új Európa létrejöttét. Rudolf Schuster elnök beszéde kellőképpen semmitmondó volt, Zeusztól indított, hogy eljusson az elmúlt harcos tíz évhez, de legalább belefért a három percbe, az aláírás pillanata azonban felemelő volt. Minden irónia nélkül. Innentől fogva egyrészt a 15 tagország nemzeti parlamentjein a sor, azok szavazását csak tehetetlenül figyelhetjük és szurkolhatunk. Május 16–17-én azonban még vár ránk egy próbatétel, amely ha sikertelen lesz, megbukunk jövőből. Figyelve a szlovák kormány nem létező népszavazási kampányát megfogalmazódott bennem, komolyan gondolja-e a csatlakozást. Hálaadó imára kulcsolhatja kezét, ha elég választó kujtorog el mához egy hónapra az urnákig a referendumon. Látványos semmittevésén a magyarországi intő példa sem változtatott, nyavalygást viszont már hallani lehetett Figeľ főtárgyaló és más politikus garatüregéből, hogy kevés lesz a 46 százalék, pedig azt egy komoly, majdnem két hónapos kampány előzte meg. Az ember hajlamos a szinte biztosat kész tényként kezelni. Magyarország a népszavazásról szóló törvényének köszönhetően nem kockáztatott, mi viszont a tűzzel játszunk. Nem akarok ördögöt mázolni a falra, de Korpona mellett, Csacán vagy Igló környékén vajon mennyire tájékozottak az emberek a referendumról? Tudják-e, miért kellene voksolni május 16–17-én? Valaki elmagyarázta már nekik, hogy mit kockáztatnak? Ha a kormány győztesen jön ki ebből a népszavazásból, azt csak a sajtónak köszönheti. Az emberek csupán a média saját kezdeményezésének köszönhetően juthatnak információkhoz. Elvből ritkán adok igazat Mečiar HZDS-ének, ám egyetértek azzal, hogy nem támogatják az integrációs miniszterelnök-helyettes, Csáky Pál Ficóék által kezdeményezett leváltását. Ugyanis, ha megbukunk a népszavazáson, az egész kormánynak mennie kell. Egy ember kezében a kabinet sorsa.

De ne legyünk ünneprontók, Athén valóban felemelő volt.