Isten veletek, képviselőtársaim, azt hiszem, inkább elmegyek!

„Isten veled, te magányos szobor, ki itt állsz az épület előtt kitárt karokkal! Négy év alatt sem sikerült rájönnöm, hogy benned vajon nőt vagy férfit tisztelhetek-e. Pedig te voltál az emberszabású, akire gondolni mertem, miközben azt suttogtam: mindent a népért, ezért a kis népért, ezért a kis pénzért. Sokszor gondoltam rád keserű száműzetésem alatt. Egy idegen országban, egy idegen földrészen, hej, de sokszor megfordult a fejemben: ha még egyszer végigmehetnék ezen a téren, büszkén feltartva a fejemet, ahogyan te.

Isten veletek, képviselőtársaim a pártból, az örök pártból, az örök vezér óvó tekintete alatt. Jó volt veletek, sokat hülyéskedtünk, sokat szórakoztunk, sokat nevettünk, és még pénzt is kaptunk érte. Nem is értem, miért vádolnak, hiszen csupán egy voltam közületek, egy, akire véletlenül hálátlan feladat jutott, akinek a nevét kisbetűvel írták egy fekete könyvben, akit néhány telefonba mondott keresetlen szaváért megbélyegeztek. Mit szól majd ehhez a történelem? Igaz, hol leszek én már akkor. Azt hiszem, most inkább Hawaiira megyek.

Isten veletek, képviselőtársaim más padsorokból, más pártokból. Jó volt veletek, sokat hülyéskedtetek, sokat szórakoztam és nevettem rajtatok, és ezért még ti is pénzt kaptatok. Nem is értem, miért vádoltok, hiszen tudok én azért egyet s mást rólatok. Mit szóltok ti ehhez? Igaz, hol is lesztek ti már akkor, ha megszólaltok? Nem is tudom. Van néhány tippem. Legalább nem fogom magam annyira egyedül érezni.

Isten veled, képviselői igazolványom! Egy őrzőangyal és egy tucat ügyvéd sem védett meg ennyire, mint te. Most elhagytál, más szemekkel nézek rád, más szemekkel nézek magamra vissza. A francba is, most látom csak, milyen táskák voltak a szemem alatt, mint egy hájas disznónak. Hájas? Disznó? Nem. Nem is voltam hájas, csak egy kicsit meghíztam. És egyáltalán nem voltam disznó.

Isten veletek, pozsonyiak! Olyan jó volt lenézni rátok. Sokáig nem is tudtátok, mi is folyik valójában ebben a városban. Persze, titokban. Miért, a titkosszolgálat is titokban csinál mindent! Senkinek semmi köze hozzá. Azazhogy nekem volt közöm hozzá a legjobban, mindenhez.

És végül, üdvözöllek benneteket, régi harcostársak! A ti elveitek az én elveim, a ti ravaszságotok az én ravaszságom, a ti pártotok az én pártom. A vályúhoz jutottatok. Mit ád Isten! Azazhogy isten. Azaz: hogy, hogy nem, elvtársak. Tulajdonképpen mindegy, hogy mondom. Lelkiismereti okokra úgysem hivatkozhatok.”