B. Szentgáli Anikó nem először adta bizonyítékát annak, hogy információit nem ellenőrzi, és ezért olykor félretájékoztatja az olvasókat.
Inkább sárkányfog
Észrevételeimet az alábbi 4 pontban foglalom össze:
1. „Lipšic (...) átlátott a szitán. Politikusainkat ismerve nem valószínű, hogy (...) találtatna 90 bátor szavazat például ahhoz, hogy a törvénysértő elnyerje méltó büntetését.” Hölgyem, ha ott lett volna a parlamentben, vagy ha a csaknem fél órás telefonos tájékoztatás közben megkérdezte volna, tudná, hogy Lipšic is beleegyezett a koalíciós tanácson abba, hogy a plénumban 90 képviselői (azaz 3/5-ös) szavazattöbbség kelljen a döntéshez. Lipšic miniszter úr „csak” azért vonta vissza a törvényt, mert a törvényhozás a parlamenti bizottságban javasolt minőségi többség helyett 3/5-ös többséget fogadott el. Ha most egy kicsit számolunk, akkor a 17 tagú bizottságban a minősített többség 9 képviselőt jelent, míg a 3/5-ös 10 képviselői szavazatot. Tehát egyetlenegy szavazat miatt vonta vissza a törvényt. Ezért állítom ma is, hogy ebben az esetben a miniszter „még nem érett a kompromisszumra”. Ráadásul abban sincs önnek igaza, hogy „nem találtatna 90 bátor szavazat”, hiszen Karlín esetében ennél jóval többen szavaztuk meg a mentelmi jog megvonását.
2. Ön azt írja: „... az ellenzékiek megértően fogadták Lipšic döntését (...)”. Naná, hiszen Mečiarék semmilyen formában nem fogadták volna el a törvényt, Ficóék „mivel nem szavaztuk meg javaslatukat, hogy ne lehessen megfosztani az érintett képviselőt a mandátumától” valószínű szintén nem szavazták volna meg. S mivel Lipšic a végső szavazás előtt visszavonta a törvényt, egyiküknek sem kellett színt vallani a szavazásnál. Ahhoz, hogy ezt felismerje, nem elég kapásból erről írni, hanem figyelni kell a törvénytervezet sorsának alakulását és az egyes pártok reakcióit.
3. Egyetértek önnel, hogy „van, amikor nem lehet megalkudni”. De nem lehet a tények tekintetében sem, amikor sokszor azon múlik, csatlakozom-e az ugyan féligazságokkal érvelő, de kényelmes többséghez, vagy esetleg többletmunka árán, de megírom az igazságra alapozott véleményem.
4. „...a többiek tanulhatnának meg a fontos kérdésekben nem fejet hajtani!” Na akkor nézzük a tényeket. A jelenlegi állapothoz képest a törvény kötelezte volna a közjogi méltóságokat, hogy házastársuk és kiskorú gyermekeik után is adjanak le vagyonnyilatkozatot és adóbevallást. Bővült volna az érintettek sora különböző állami tisztségviselőkkel, polgármesterekkel és városi önkormányzati képviselőkkel. A törvény végre szankciókat – pénzbüntetéseket – is bevezetett volna, sőt – kimerítve az egyéb lehetőségeket – akár a mandátum megvonását is lehetővé tette volna. S mindez most csak azért nem léphet érvénybe, mert Lipšic 1, azaz egyetlenegy képviselői szavazat miatt visszavonta a törvényt. Tehát akkor kinek kellene megtanulnia nem fejet hajtani a fontos kérdésekben?
Végezetül szeretném leszögezni, hogy nem a képviselőket védem – hiszen ellentétben a többséggel én a szigorításokat támogattam –, csak a tényszerűséget hiányolom a jegyzetéből. Mert az újságíróknak és a képviselőknek nem kell kedvelniük egymást, de a tények makacs dolgok: azok tiszteletben tartása mindkét szakma képviselőire kötelező.
A szerző az MKP elnöke
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.