Ideiglenes öröm

Átmenetileg megkönnyebbült a szívünk, mikor a köztársasági elnök úr nem írta alá az egészségügyi ellátásról szóló törvényt. Örömünk nem tartott sokáig, mert a parlament szinte változatlan formában fogadta el újra. Az egészségügyi miniszter egyszer azt mondta, ő tudja, hogy a nép azt gondolja, ő belenyúl a mi pénztárcánkba. De mennyire, hogy belenyúl! El sem tudja képzelni, hogyan is lehet megélni egy fizetésből vagy egy nyugdíjból. De hogyan is tudná egy olyan ember, aki milliós vagyonából és miniszteri fizetésből él. Egyszer Zajac miniszter úr azt is mondta, hogy ha az egészségügyi reform nem sikerül neki, akkor lemond. Dehogy távozik. Inkább még erősebben fog kapaszkodni, hogy véghezvigye intézkedéseit. Ha lemondana, nekünk nem is hiányozna, hiszen eddig is megvoltunk nélküle. Nemsokára úgy is nyugdíjas lesz ő is, hiszen nem néz ki fiatalnak. Az is igaz, hogy a miniszter úr nem ötezer koronás nyugdíjból, illetve 8-10 ezer koronás fizetésből fog élni családjával. Sőt még csak munkanélküli sem lesz, mi több, szociális alamizsnából sem fog élni. Hát ez egy panaszlevélnek sikerült. De hát ez van, erről kell írni. Nem hiszem el senkinek sem, hogy az egészségügyben a „Zajac-terv” szerint minden jobbra fordul. Van rá példa elég, hogy ne higgyük el. Itt van a nagy drágulás, a gázért és minden egyéb szolgáltatásért horribilis összeget fizetünk (orvosság, élelem). Igen, a nép az „olcsóbb” élelmet tudja csak megvenni – azt is drága pénzért –, esetleg a leértékelt dolgokat. Zajac úr intézkedése szerintem lassú eutanázia. Ezért inkább rendelje el, hogy legyen eutanázia, hogy emberhez méltóan tudjunk meghalni, nem pedig orvosság nélkül szenvedjünk, mivel nem tudjuk megvenni.

Székelyiné, Galánta