Idegesítő magyar szó

Az alábbi történet dél-szlovákiai középiskolás diákokkal esett meg Pozsony egyik nagy bevásárlóközpontjában. Ha egyedi esetről lenne szó, talán egy kézlegyintéssel elintézhetnénk, de sajnos, nem az. A történet tulajdonképpen banális: osztálykirándulásra, amolyan történelmi városnézésre érkezett egy autóbusznyi fiatal Pozsonyba. Miután befejezték a kötelező tanulmányi programot, a tanárok két órányi szabad időtöltést engedélyeztek az Aupark bevásárlóközpontban a lassan már felnőtt korba lépő diákoknak. Azok négyes-ötös csoportokba verődve nézelődtek, vásároltak, szórakoztak. Természetesen anyanyelvükön, magyarul beszéltek egymás között, meg sem fordult a fejükben, hogy ne így tegyenek. Nem azért, hogy ezzel bárkit is provokáljanak – hiszen miért is lenne bármelyik nyelv használata provokáció –, egyesek azonban mégis annak vették. A játékteremben néhány bőrfejű taszigálni kezdte az egyik diáklányt, aki társaival együtt jobbnak látta, ha gyorsan odébbáll. A bőrfejűek azonban követték őket az egész áruházon keresztül, nem kis félelmet keltve bennük. Miután találkoztak a tanáraikkal és elmesélték az esetet, azok nem kis meglepetésükre azt ajánlották nekik, hogy halkan beszéljenek, az majd remélhetőleg nem fog feltűnni. Az intelem ellenére az egyik fiúnak pechje volt: az áruház előtt körbefogták a bőrfejűek, arcába fejeltek, majd otthagyták. A diáklány, akitől a történetet hallottam, arra kért, hogy sem a nevét, sem az iskoláját ne hozzam nyilvánosságra. Azt viszont kijelentette, hogy egy ideig nagy ívben elkerüli a fővárost. S mivel ismerőseit is hasonlóképpen inzultálták Nyitrán, egyre kevésbé érzi magát biztonságban ebben az országban. Az inzultálás ténye mellett azonban van még egy keserű folyománya az esetnek. A diákokat kísérő tanárok ugyanis sem közvetlenül az incidens után, sem később nem hozták szóba a történteket. Mintha így akarták volna elbagatellizálni az ügyet. Az ilyen megoldásra – csakúgy, mint a bőrfejűek viselkedésére – viszont nincs elfogadható magyarázat.