Homályos szemlencse-ügy

A műlencsebotrány tavaly szeptemberben robbant ki, amikor a VšZP – Általános Egészségbiztosító – „kényes” kérdések megválaszolására kérte fel a besztercebányai kórház szemészeti klinikájának vezetőorvosát. A biztosító értesülései szerint Milan Izák professzor 6-7 éve lejárt szavatosságú, Szlovákiában nem regisztrált orosz műlencséket ültetett be a betegeknek, illetve a szemlencseműtétre váróknak azt ajánlotta, külföldön vásárolják meg az implantátumot, majd téríttessék meg az egészségbiztosítóval. Nem csoda, hogy a VšZP ellenőrei megszállták az osztályt, s amikor ezt a profeszszor kifogásolta, csatlakoztak hozzájuk a minisztériumiak is. S mit tesz isten, számos egyéb, súlyosabb vétségekre utaló, ám az ellenőrök hatáskörét meghaladó nyomra bukkantak. Roman Kováč egészségügyi miniszter szerint Izák professzor a szlovákiai törvényeket mellőzve „saját törvényrendszer” szerint vezette a klinikát. Az, hogy hiányos az osztály dokumentációja, hogy a közbeszerzési törvényt megkerülve vásárolták a gyógyászati segédeszközöket, műszereket, a kisebb vétkek közé sorolható. Nagyobb baj viszont, hogy a professzor a minisztérium és a gyógyszerellenőrzési intézet engedélye nélkül klinikai tanulmányba vonta be a betegeket anélkül, hogy erről aprólékosan tájékoztatta volna őket. (Bár aligha hihető, hogy akadt volna olyan, a megvakulástól rettegő beteg, aki elutasította volna a kísérletben való részvételt.)

A Journal of Cataract and refractive surgery című szaklapban 2000. augusztusában megjelenő tanulmányában Izák szemsebész 61 implantátum felhasználásával 48 beteg kezelési eredményeit adta közre. A tanulmány az 1991–1999 éveket öleli fel, a világ klinikáit a holland műlencsegyártó Ophtec cég kérte fel az együttműködésre. Bár Izák professzor azt állítja, engedéllyel végezte a klinikai tanulmányt, nem tudta, (nem volt hajlandó) felmutatni a szükséges iratokat. Pedig a törvény értelmében a dokumentumokat 15 évig meg kell őrizni. A mulasztásért 1 millió koronás pénzbírságot helyezett kilátásba a miniszter, de aligha várható, hogy a prof ezt ki is fizeti. Nem mintha nem volna miből…

Tudni kell, hogy a tanulmányok anyagi oldalát mindig a megbízók állják. Több mint valószínű, hogy a holland cég a munka elvégzéséért Milan Izáknak busás honoráriumot fizetett, s természetesen leszállította a szemlencséket éppúgy, mint a műtéteknél használt gyógyászati segédeszközöket. Ennek ellenére a professzor úr a holland szemlencséket a betegekkel vásároltatta meg, a műtéteket a kórház elszámolta az egészségbiztosító(k)nak. A Milan Izák vezette Szem Alapítvánnyal sincs minden rendben, de egyelőre annyit lehet csak tudni, hogy Mečiar idejében anyagilag a kormányhivatal is támogatta. A Számvevőszék ellenőrei utána néznek annak is, miként lehetséges, hogy néhány évvel ezelőtt egy hazai bank az alkalmazottak megelőző szemvizsgálatáért nem a kórháznak, hanem az alapítványnak utalta a pénzt? (A kórház anyagi megrövidítését elismerte a professzor, ám nem pénzzel, hanem nem nyilvántartott műszerrel „fizetett”.) Hogy lehetséges, hogy az állami kórházban végzett lézeres (excimer) szemműtétek árát – nem térítik az egészségbiztosítók – a betegek két számlára, ötezret a kórházéra, 4900 koronát pedig az Alapítványéra fizettek? A magát kikezdhetetlennek tartó professzorra jellemző, hogy a köztársasági elnök szemébe Szlovákiában eddig nem nyilvántartott műlencsét akart beültetni. Igaz, a műtétet megelőzően engedélyért folyamodott az egészségügyi miniszterhez, de Roman Kováč a törvények betartására figyelmeztette. Bár a tárcavezető úgy tudja, Rudolf Schuster nyilvántartott műlencsével szemléli a világot, meg nem erősített, a kórházból kiszivárogtatott értesülések szerint a szemsebész eredeti elképzelését valósította meg… Ha tüzetes munkát végeznek majd az ellenőrök, és a zárójelentést még a választások előtt adják át az illetékesekenek, a közvélemény megtudhatja az igazságot. A választások után aligha.