Híres utolsó szavak

„Ha a politikusok az ország érdekében cselekszenek, akkor lesz elfogadott költségvetés 2009-re” – alig pár óra telt el azóta, hogy a magyar pénzügyminiszter ezt bírta nyilatkozni a köztévében, de én még mindig a hatása alatt vagyok. Nem tudom, hisz-e Veres János a húsvéti nyusziban vagy a Mikulásban, de ha nem, akkor büdzsé-téren sem kéne áltatnia magát. Mintha csak akarni kéne – komolyan mondom, óvodás szintre süllyedtünk, holott mindenki tudja, hogy fél évnél nem húzódhat tovább az az agónia, amit most jobb híján kisebbségi kormányzásnak nevezünk.

Magyarországon ma a forint erősebb, mint a kormány, ami azért inkább a kormányról mond többet. A koalícióból minap kilépett liberálisok pro forma megszavazták Gyurcsány új kormányzati struktúráját, de egyre többen jelentik ki határozottan: a szocialisták költségvetésére már nem adhatják áldásukat. Az ősztől való?színűleg már tényleg ellenzéki szerepet vivő, azaz egyre inkább a nem gombok felé orientálódó liberálisok nyilvánvalóan nem hagyhatják jóvá az egypárti, egyre balrább húzó, egyre reformnélkülibb, egyre kiüresedettebb kormányzat forintosított prioritáslistáját. Márpedig ha nincs büdzsé, akkor a kormány lemond – jelentette ki korrekt módon Gyurcsány, ami természetesen előrehozott választást, ergó a még reformellenesebb Fidesz nagyarányú győzelmét jelenti. Vannak nagyívű, stílusos, a bátor lépéseket követő politikai bukások – ez nem lesz az. Ez egy gyáva, a gazdasági szükségszerűségek helyett „a nép” hangulatát figyelembe vevő, kisstílűvé vált kormány szánalmas bukása lesz.

Megint a SME fogalmaz a legpontosabban: „Gyurcsány épp most adja fel annak lehetőségét, hogy legalább a jövő jelentős államférfiújává, azzá a politikussá váljon, aki a közérdeket képes a saját önérdeke fölé helyezni, aki akkor is végrehajtja a változásokat, ha végül a választásokon ebbe bukik bele”. A gazdaság helyzete drámai, kurtítani kell a szociális kiadásokon, már rég be kellett volna vezetni a 18 százalékos egyenadót, privatázálni kellett volna az egészségbiztosítót, lefaragni a közkiadások tetemes részét, adó- és nyugdíjreform kell – ehelyett a kormányfő, mint aki jól végzi dolgát, lemond minderről, és berendezkedik valaminek a napi elmenedzselgetésére, amit valaha Magyar Köztársaságnak, ha hívtak.

Ha a politikusok az ország érdekét nézik – idéztem a pénzügyminisztert. Ha valóban az ország érdekét nézik, és ezalatt nem a volt koalíciós partnernek üzengetnek, akkor elkezdenek úgy tenni, mintha ismernék a felelősség fogalmát, és megteszik, amit meg kell tenni. Lehetőleg még ma.

A szerző a Hírszerző.hu vezető szerkesztője