Hangulat- és rákkeltők

A közfelháborodás lavinája persze komótosan elindult a lejtőn. A sertéstenyésztőktől a birkapásztorokon keresztül a virslioligarchákig mindenki úgy gondolja, hogy ez a kijelentés nem korrekt a WHO-tól. A Facebookon is sokan hangot adtak tiltakozásuknak: rákkeltés ide vagy oda, ők márpedig nem tudják, és nem is akarják elképzelni az életüket szalonnázás és kolbászolás nélkül. Nem is beszélve a nyári falusi focikupák után dukáló birkagulyásról meg az erdőszéli szafaládésütögetésről. A menekültkérdés asztalra kerülése óta talán ez az első téma, amelyről mindenki úgy gondolja, hogy őt is érinti, továbbá még saját élettapasztalaton alapuló véleményt is tudunk hozzá mondani. És úgy is néz ki az egész: megijedünk és háborgunk, ahelyett hogy utánanéznénk a pontos adatoknak, amelyeket a WHO kiadott arról, hogy a vörös húsok és feldolgozott hústermékek melyik rizikókategóriából melyikbe kerültek, és hogy a lényeg leginkább az, hogy most már bizonyítani is tudják, amit eddig mindenki tudott vagy sejtett. Mert hát azt nyilván mindenki sejtette eddig is, hogy a disznótoros finomságok terápiaszerű fogyasztásával nem lesz senki egészségesebb. És itt nem a zsírról van szó, amiről már korábban megtudtuk, hogy nincs is vele semmi baj, csak a 90-es évek étolaj- és margaringyártói járatták le. Itt arról van szó, hogy az emberek anno azért kezdtek el például füstölt ételeket fogyasztani, mert a füst tartósította a húst. A baj azzal van, hogy ma már az ember inkább megveszi a boltban azt, amit néhány évtizede még otthon állított elő. Ami pedig kereskedelmi forgalomba kerül, annak az előállításánál már nem a minőség a fő szempont, hanem a haszontermelés. A bolti szalonna már nem az a szalonna, amit gyerekkorunkban megszerettünk. Aminek könnyen el lehetett ropogtatni a bőrét, mert rendesen be volt sózva és pácolva. A mostani bolti, de sajnos a tenyésztői szalonnák nagy része is füstpáccal és egyéb gyorspácokkal készül. Vegyi anyagokkal, amelyek a törvény szerint bizonyos mennyiség alatt még nem mérgezők. Hogy a virsliben mi van, azt még ennyire se tudjuk. Vagy a pástétomban. Nagyon egyszerű tehát a képlet: inkább fogyasszunk kevesebb, de jobb minőségű vörös húsokat és hústermékeket, olyanoktól vásárolva, akikről tudjuk, hogyan, és mivel dolgoznak. A rák meg úgy is jön, ha akar.