Ha most sem lesznek reformok, akkor soha, és az ország örök szegénységre van ítélve

Aki a héten követni szerette volna az eseményeket, kapkodhatta a fejét és egyáltalán nem csak a kormányalakítás miatt. A legnagyobb élmény kétség kívül a jobbközép-kormány alakulása volt. Mikloš pénzügyminiszterként, a Kaník-Beblavý páros a szociális tárca élén, Zajac az egészségügyben – ez mind olyan hír, amely egészen addig hihetetlenül hangzik, amíg Rudolf Schuster át nem adja a kinevezési okmányokat. Mondjuk ki nyugodtan, ha már ők sem lesznek képesek alapvető változások véghezvitelére, akkor ez az ország valóban örök szegénységre és nyomorúságra van ítélve.

A gazdasági minisztériumok közül meglepően simán került az MKP kezébe a földművelésügy (emlékszünk rá, hogy négy évvel ezelőtt emiatt kis híján nem sikerült kormányt alakítani). Most viszont a párton a sor, hogy olyan minisztert állítson erre a posztra, akiről négy év múlva elmondhatjuk, a reformokat tekintve legalább az átlagos tempót követni bírta. Az is nyilvánvaló, hogy a legnehezebb hivatalok egyikét kapja meg, a viszonylag reformernek nevezhető első Dzurinda-kormány idején itt történt a legkevesebb változás. Ezt láttuk a héten is, amikor már másodszor omlott össze a kis államkincstárnak is nevezhető új mezőgazdasági információs rendszer felépítésére tett kísérlet. Ennek a küldetése, hogy az EU-ban szokásos módon bonyolítsa a dotációs és egyéb pénzek mozgatását. A mezőgazdaságban uralkodó viszonyok ismeretében nem is csodálkozhatunk azon, hogy a minisztérium nem törte össze kezét-lábát a sikerért. Egy apró hátulütője azonban van a sikertelenségnek. Politikusaink Brüsszelben épp kemény tárgyalásokat folytatnak a közvetlen agrártámogatások ügyében. A hazai gazdák egyelőre negyedannyi pénzre számíthatnak, mint mondjuk osztrák kollégáik. Pavel Koncoš terhes öröksége viszont azt jelenti, hogy a kis államkincstár hiányában egy fillért sem kapnak. Ez pedig csak egy kis szelete annak, amit az új miniszternek villámgyorsan és frappánsan meg kell oldania.

A másik nagyon komoly információ, amelyre érdemes odafigyelni, a jegybanki alelnök bejelentése, aki szerint akár 2007-re is teljesíthetjük az Európai Monetáris Unió feltételeit. Ez más szóval azt jelenti, hogy akkortól lehetne eurónk. Ehhez a témához eddig csak a magyar jegybank alelnöke szólt hozzá, hasonló dátumot emelgetve. Neki az európai jegybank szokatlanul élesen válaszolt, mondván, a túlzott rohanásba esetleg belerokkanhat az egész ország. Most a hazai illetékes is megszólalt, igaz hozzátéve, ő is kíváncsi az új kormány teljesítményére és elszántságára. Közben pedig a jegybank feje egyre jobban fáj – a szép jövő miatt lelkesedő pénzpiac ugyanis egyre kellemetlenebb magasságokba tornázza a korona árfolyamát. Ha turistaként készülünk külföldre, ez ugyan kellemes dolog, de azzal is tisztában van mindenki, hogy a hazai cégek még nem készültek fel erre a helyzetre. Egyelőre segített a jegybanki elnök szóbeli intervenciója, de megeshet, hogy az intézmény komolyabb lépésekre is rákényszerül.

A hangulatot tovább fokozta, hogy a költségvetési hiány is kisebbnek mutatkozik a vártnál. Bár a politika eddig nem nagyon szerzett kellemes élményt, most valóban érdemes odafigyelni az eseményekre. Ha a jobbközép kormány nem okoz csalódást, négy év múlva jobban talán még nem, de optimistábban élhetünk majd.