Az Új Szó június elsejei számában Soóky László tollából megjelent, Dacsókeszin (is) fogynak a magyarok című riporthoz szeretnék pár mondatot hozzáfűzni. A leírtak iskolapéldáját képezik annak a megál-lapíthatatlan folyamatnak, mely a szlovák–magyar nyelvhatáron zajlik napjainkban (is), vészes gyorsasággal.
Gyorsan fogynak a magyarok
Az Új Szó június elsejei számában Soóky László tollából megjelent, Dacsókeszin (is) fogynak a magyarok című riporthoz szeretnék pár mondatot hozzáfűzni. A leírtak iskolapéldáját képezik annak a megál-lapíthatatlan folyamatnak, mely a szlovák–magyar nyelvhatáron zajlik napjainkban (is), vészes gyorsasággal. De nemcsak ott. Olyan falvak olvadnak be a szlovák nyelvközegbe, melyek egy-két évtizeddel ezelőtt, úgymond, színmagyar települések voltak. Kezdődik a régi nóta. Államnyelven jobban érvényesül a gyerek. Ott majd a történelemórán megtanulhatja az úgynevezett ezeréves magyar elnyomás szlovák mítoszát, és más történelemhamisítók által sugallt egyéb más kitalációkat. Egy biztos: kisebbségi létünk megmaradásának egyik legfontosabb feltétele anyanyelvünk ápolása, iskoláink működése. Sajnos, az annyira beharangozott gazdasági felemelkedés még várat magára. Meddig? A magyarság nagyobb hányada ellehetetlenült. Ennek az állapotnak a mellékterméke a közömbösség és a kiábrándultság. ĺgy van ez anyanyelvünk használatával is. Ha nem történik előrelépés ezen a téren, akkor a magyar nyelv Szlovákiában konyhanyelvi szintre zsugorodik.
Németh Géza Alistál
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.