Gödrök és grundok

Valahányszor fellapozom a múlt századi magyar novellatermés legjavát, mindannyiszor eszembe jut Simonffy András remek novellája, az Egykori gödreink. A történet, amely arról szól, hogy az egyik srácot megöli a háborúból visszamaradt gránát, tulajdonképpen A Pál utcai fiúk kései reinkarnációja, hiszen a gödrök és a grundok, a kis emberke hősiességének témája Molnár Ferenc óta megkerülhetetlen. Ahogyan az orosz próza Gogol köpönyegéből bújt elő, a magyar ifjúsági irodalmon ott fityeg Molnár Ferenc kabátjának elnyűhetetlen cérnaszála. (Amely, sajnos, egyre vékonyodik és rojtosodik. Valahogy nem akad senki, aki befűzné és tovább varrná.)

Aztán az ember bekapcsolja a tévét, és jönnek a hazai, szlovákiai gödrök. Legújabban a vasút egykori főigazgatójának vájatai, melyek ásásáért Egyed úr valószínűleg nem kap se szlovák, se nemzetközi irodalmi díjat, hanem nyugdíjas éveiből néhányat a sitten tölthet. Az első becslés szerint ez a gödör, melyet úgy hívnak, hogy hűtlen kezelés, mintegy százmillió koronát nyelt el. Elsősorban a vasutasok, de közvetlenül valamennyiünk zsebéből. A grundolás áldozatai életben maradtak, sőt jó egészségnek örvendenek, aminek nemrég adták tanújelét: sztrájkjuk megbénította az ország vasúti közlekedését.

Aztán az ember kikapcsolja a tévét, és felsóhajt: istenem, hány gödörről és szakadékról hull még le a lepel? Hiszen minden hétre jut legalább egy. Meddig gyarapodik még az áldozatok száma ebben a kis országban, amely egyre inkább egy hatalmas grundra hasonlít? Hány főigazgatóról, csúcsmenedzserről, politikusról derül ki még, hogy szorgos munkával rakta az aknákat alánk? Hiszen lassanként úgy néz ki az egész gazdaság, mint egy hatalmas ementáli sajt: teli lyukakkal, odúkkal, tátongó barlangokkal, melyek létezése mindig utólag és későn derül ki. Aztán, ha a rossz vezetés, a hozzá nem értés áldozatai az utcára vonulnak, hogy utolsó lehetőségként hangot adjanak felháborodásuknak és mentsék a család kenyerét, elég egy bírói beintés: ácsi, vissza a lapáthoz! Ez itt nem Dél-Amerika, ahol csak úgy büntetlenül lehet tüntetgetni. Ez jogállam, ahol rend van, béke és nyugalom. Aki az érdekeit védi, az az ország gazdaságát dönti romba. Igaz, kissé sok a gödör, de majd egyszer elfogynak, s akkor majd jó dolga lesz mindenkinek.

Minap láttam egy falfirkát. A türelmetlen szlovákiai Murphy ezt pingálta fel: „Hiába mondják, hogy holnap jobb sorom lesz, ha valahányszor felébredek, mindig csak ma reggel van.” Nem hiszem, hogy kommentárt igényel.