A zöld kifakítása

Az SNS azonban alighanem nem tartozik azok közé, akik veszik ezeket a jeleket. Pár nappal ezelőtti hír volt, hogy képviselőik (köztük Huliak és Danko) módosítási indítványt nyújtottak be a környezetvédelmi törvényhez. Ha azt gondoljuk, hogy valami „zöld” gondolat suhant át a fejükön, akkor azonnal állítsuk le a naiv fantáziánkat! Az SNS-es képviselők törekvése ugyanis homlokegyenest ellenkező irányba mutat... Egyrészt ugyanis legalizálnák a quadozást olyan helyeken, ahol az jelenleg tilos. Még vészjóslóbbnak fest, hogy az állami természetvédelem kompetenciáit is megnyirbálnák. A Denník N összefoglalója szerint – többek között – az egyébként nélkülözhetetlen szerepet betöltő önkéntes természetvédelmi őrök jogosítványait drasztikus mértékben visszavágnák úgy, hogy például azt a területet, amelyet nem ők birtokolnak, csakis a tulajdonos vagy a kezelő engedélyével ellenőrizhetnék. Emellett bevezetnék azt a lehetőséget a minisztériumi munkatársak és a járási hivatalok alkalmazottai számára, hogy a védett területeken gépkocsival és az ösvényeken kívül is közlekedhessenek. Így idén már sokadjára szenvedhet csorbát a természetvédelem, gondoljunk csak például a nagyragadozók kilövését megkönnyítő törvénymódosításra vagy az erőltetett személycserékre például a nemzeti parkokban. 

Ezeket a törekvéseket talán így összegezhetjük a legjobban: az adott politikai (populista) erő által irányítható emberek, szervezetek kezét szabaddá kell tenni. S mindezt azok ellenében, akik helyben, „zöld” elkötelezettséggel, szakmaisággal és jó helyismerettel elvi alapon próbálnak tenni valami a szlovákiai természeti értékekért. Vagyis a természet pusztán valamiféle uralandó tárgy ebben a szemléletben. Amit be lehet építeni, le lehet lőni, ki lehet vágni, kerékkel végig lehet taposni, a romjain aztán pedig szalonnát sütögethetünk egy láda sörön ülve. Persze, akár meg is hagyhatjuk, védhetjük, de a használat joga ezt felülírja. 

Nem meglepő, hogy a populista retorikában (jöjjenek egyébként a politikai spektrum bármelyik szegletéből) a természetvédelem még ma is egyfajta felesleges terhet, „úri huncutságot” jelent. Egészen elképesztő demagógia például, amikor a keresztényüldözést szembeállítják a ritka fajok védelmével – mondván, hogy a környezetvédőknek „nem fáj”, ha a világ szerencsétlenebb felében azért üldözik az embereket, mert keresztények. Ez a szembeállítás maradéktalanul abszurd. Egy jól működő és toleráns társadalom ugyanis aligha létezhet egészséges természeti környezet nélkül. Aki ma tudatosan, egyszerre elvi és érzelmi alapon, barátságosan tekint embertársaira, az a legnagyobb valószínűséggel így fog tekinteni a havasi mormotákra vagy gyopárokra is. S nem tervezi majd előbbieket pusztán vallásuk, utóbbiakat pedig „alávalóbb” és „sokadlagos” mivoltuk miatt kiiktatni a létezés nagy körforgásából. 

Habár a hatalom megtartása szemszögéből látszólag kevésbé fajsúlyos minisztériumokat kapott az SNS a tavalyi őszi koalíciókötéskor, az ország jövője szempontjából azonban ez biztosan nincs így. Szlovákiának egyszerre van sok elmaradása és kiaknázható lehetősége ezeken a területeken. Szabad szellem és virágzó környezet nélkül a világon sem itt, sem másutt nem számíthatunk arra, hogy végül jól végződik majd a 21. század.