Forró politikai nyár

Egy normális parlamentben általában könnyedén elkülöníthetőek egymástól a koalíciós és az ellenzéki képviselők. Az egyik csoport a kormány javaslatait meg szokta szavazni, a másik nem, vagy nagy ritkán. Néha vannak független képviselők is, de ez inkább azokra az országokra jellemző, ahol a képviselők egyéni mandátummal jutnak be a parlamentbe. A normális kormányokban a koalíciós partnerek nem szokták egymást feljelentgetni. A normális országokban a kormánypártok nem nagyon szokták elfogadni az ellenzéki képviselők felajánlkozásait. Nálunk ez most kicsit máshogy van. Minden újságíró, szakértő politológus, de maguk a politikusok is pattanásig feszült izmokkal várják a szeptembert, mert most már mindenki tudja, valami történni fog. Kora nyáron komolyan megremegett a koalíció, s az amplitúdó csak azért nem erősödött, mert hirtelen mindenki elment nyaralni. És mégis. Annak ellenére, hogy a parlament egyáltalán nem, a kormány pedig csak alapjáraton működik, a háttérben mozognak a képviselők. Tipikus példája ennek Ladislav Polka, aki a HZDS-listáján jutott be a parlamentbe, jelenleg a Népi Unió képviselője, de már jelezte, liberális szellemiségéhez az ANO áll a legközelebb. De ha az ANO-hoz hozzáadunk egyet, vegyünk is rögtön el egy másikat. Robert Nemcsics gazdasági miniszterről a sajtó pár napja elhíresztelte, hogy Mikuláš Dzurinda át kívánja csalogatni az ANO-ból az SDKÚ-ba. Nemcsics ahelyett, hogy keményen tiltakozott volna, csak annyit mondott, hogy erről most nincs szó, de a jövőben bármi elképzelhető. Független képviselőből is egyre több van, de ebből is legalább háromfajtát ismerek. Az első a kormánypárti független, a második az ellenzéki független, s csak a harmadik független független, aki szavazásonként dönti el, most éppen melyik oldalra áll. Ehhez jön a kormányfő sejtelmes leleplezése, mely nyilván nem erősíti a koalíciót, hiszen az eddig kiszivárogtatott információk alapján akár Pavol Rusko is vezethetné a szabotőrök csapatát. Az egészhez a hab a tortán pedig maga Robert Fico. Ő az a politikus, aki már két éve vezeti a népszerűségi listát, mégsem tud igazán előretörni. Emlékszem, közvetlenül a 2002-es parlamenti választások után mindenki arról beszélt, hogy ez a fickó nem fogja kibírni, hiszen annyi kölcsönt vett fel a különböző lobbiktól kampányára, hogy ha nem kerül kormányra, egyszerűen kicsinálják. Eltelt egy év, Fico népszerűbb, mint valaha, pártját soha nem támogatták még ilyen sokan, s úgy tűnik, senki sem akarja a skalpját. Ha a skalpoknál tartunk, ő is kijelentette a múltkor, nem azért támadja állandóan Csáky Pált, mert a skalpját az övére akarja tűzni, hanem azért mert ez nemzeti érdek. Míg a rendes politikusok ilyenkor nyaralnak, kikapcsolják a mobiljukat és agyuk egy részét, pár hétig teljesen normális életet élnek, Fico az ellenkezőjét teszi. Nemrég Ruskóval tárgyalt, s tegnap fogadta Bugár Béla. Aki azonnal leszögezte, hogy nem támogatja az előrehozott választások ötletét. Parlamenti alelnökként fogadta Robert Fico képviselőt. Ez teljesen rendben is van, de azért ez mégsem egy standard dolog, hogy kormánypárti és ellenzéki vezetőnek kelljen megbeszélnie azt, milyen kilátásai vannak a kormánynak. Sokkal biztatóbban hatna, ha mondjuk a koalíciós tanács utáni sajtótájékoztatón hangzana el: Biztosan nem rendezünk 2004-ben parlamenti választásokat, hiszen a kormány egységes. Na ezt a mondatot egy ideig valószínűleg most nem fogjuk hallani.