Fico és a 800 eurós nyugdíj

Most viszont újabb gondok jelentkeznek, az állam túl magasan kívánja meghatározni a minimális nyugdíjszintet, amely felett a jövendő nyugdíjas szabadon gazdálkodhat felhalmozott megtakarításával. A kormánynak ez a lépése mindenképpen meglepő. Joggal lehetett azzal számolni, hogy már véget ért a kapitalizációs nyugdíjpillér vesszőfutása. Az örökjáradékok rendszere Nyugat-Európában, főként Nagy-Britanniában hosszú évtizedek óta működik, szlovákiai kialakítása és jogi keretbe foglalása tulajdonképpen már csak technikai kérdés volt. A felhalmozott összeget a nálunk aktuális halálozási táblázatok alapján kell majd folyósítani. Az, hogy a kormány 800 euróban határozná meg azt a havi minimális nyugdíjat, amely fölött a megtakarítást fel lehet venni – egyenesen meghökkentő. A 800 euró 150 euróval haladja meg a tiszta havi átlagbért, és duplája az átlagnyugdíjnak. Az eredeti tervben az szerepelt, hogy a havi járadék a kifizetés idején aktuális létminimummal lenne egyenlő. A Smer javaslata azért érdekes, mivel most nem az állam, hanem a magánnyugdíjpénztár lenne a kedvezményezett. Adódik a kérdés, miért segítené a biztosítótársaságokat Fico pártja? Valamiféle háttéralkuról lenne szó? Esetleg az állam is alapít majd egy járadékfolyósító társaságot, és idővel kiszorítaná a magántársaságokat, ahogy ez most az egészségbiztosítókkal történik? Vagy egyszerűen arról van szó, hogy a Smer ott tesz keresztbe a magánnyugdíjpénztár-tagoknak, ahol csak tud? A 800 eurós küszöb már csak azért is abszurd, mert ez nyílt beismerése annak, hogy a mostani állami nyugdíjak többsége is jóval elmarad a tisztességes megélhetési szinttől. A Smer érve a 800 euró mellett éppen az, hogy elkerüljék, hogy a nyugdíjasnak később valamilyen szociális támogatásért kelljen folyamodnia. Ha a parlament mégis ezt az összeget fogadná el, akkor a nyugdíjasok joggal perelhetnék az államot, egyelőre az egyedüli nyugdíjfolyósítót, hogy az ő nyugdíjukat is emelje legalább 800 euróra.